A Kúria munkaügyi perben hozott határozatot közszolgálati jogviszony fennállásával kapcsolatban

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. április 22.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.192/2019. számú ügyről közszolgálati jogviszony fennállása, újabb létesítése tárgyában.

A felperest 2010. október 18-tól határozott időre alkalmazták a főpolgármester megbízatásának idejére önkormányzati főtanácsadó, alosztályvezető, majd önkormányzati főtanácsadó nemzetközi ügyek referens csoportvezető munkakörben. A főpolgármester megbízatása 2014. október 12-én szűnt meg. Ezt követően a felperes a főpolgármesterrel egyeztetett egy esetleges, ismételt jogviszony létesítéséről, a feltételekben azonban nem tudtak megállapodni. A felperes elsődleges kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél kettős jogviszonya állt fenn. Másodlagosan azt állította, hogy ráutaló magatartással a főpolgármester megválasztásával ismételten határozott időre szóló közszolgálati jogviszony jött létre közöttük. Harmadlagosan biztatási kár címén kártérítés, továbbá sérelemdíj megfizetésére, és szabadságmegváltás megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a jogviszony fennállása, újabb jogviszony létrejötte, valamint a szabadságmegváltás körében helybenhagyta, míg azt meghaladóan hatályon kívül helyezte. E tekintetben a pert megszüntette, és a keresetlevelet áttette a hatáskörrel rendelkező elsőfokú bírósághoz. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Másodlagosan az első, illetve a másodlagos kereseti kérelem körében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A másodfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a felperes a Ktv. 11/A. § (3) bekezdése szerinti önkormányzati főtanácsadói munkakört töltött be határozott idejű jogviszony keretében. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen az volt megállapítható, hogy a főpolgármesterhez közvetlenül kapcsolódó feladatokat kellett ellátnia. E körben nem volt jelentősége, hogy a felperes csoportvezetőként köztisztviselőket irányított. A felperes 2014. július 7-én munkakörét átadta, így ezen időponttól kezdődően feladatait bizonyítottan más személy látta el. A felperes 2014. augusztus 2-től – gyermeke megszületésétől kezdődően – társadalombiztosítási ellátást vett igénybe, az alperesnél bizonyítottan tevékenységet nem végzett, 2014. október 12-én pedig jogviszonya meg is szűnt. Önmagában az a körülmény, hogy a levelező rendszer adataihoz hozzáfért, és a felperes korábbi feladatait csak 2015 júniusától látta el kinevezéssel más személy, nem bizonyítja a jogviszony fennálltát. A felperes foglalkoztatása nem alakult határozatlan idejűvé, e körben a felek között megállapodás nem jött létre, egybehangzó akaratnyilatkozat megtétele nem történt. Tény, hogy 2015. február 24-én a felperest tájékoztatták a teljes munkaidős foglalkoztatás lehetőségéről, ebben azonban a felek nem állapodtak meg, a felperes által támasztott feltételeket (részmunkaidő) a főpolgármester nem fogadta el. A rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztották, hogy részmunkaidőben a felperes tevékenysége nem volt elvégezhető. Keresetindítási határidőben az állított kettős jogviszonyból a határozatlan idejűnek tekintett jogviszony megszüntetését nem támadta a felperes. A Pp. 206. § (1) bekezdésére való hivatkozás kizárólag abban az esetben eredményezheti a felülvizsgálati kérelem alaposságát, amennyiben a jogerős ítéletben megállapítható tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség (BH2012.173.; Mfv.I.10.300/2016/8.; Mfv.I.10.546/2018/5.). A mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége. A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését is alaptalanul állította a felperes. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá levont következtetésükről a bizonyítékok egybevetésével számot adtak. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy „A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata.” (30/2014. (IX. 30.) AB hat.). A másodfokú bíróság a keresetlevél áttételéről a Pp. 129. §-a szerint határozott, mely döntés felülvizsgálattal nem volt támadható a Pp. 270. § (3) bekezdése értelmében. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.

Budapest, 2020. április 22.

A Kúria Sajtótitkársága