Kfv.II.37.268/2013.
A Gazdasági Versenyhivatal, mint versenyhatóság határozatával több milliárdos bírság megfizetésére kötelezte a felpereseket, mivel a felperesek több ponton is megszegték a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben előírt szabályokat. Az I.r. és II.r. felperesek által megkötött megállapodások, a márkakereskedések magatartásának versenykorlátozó módon történő befolyásolására irányultak.
A felperesek keresetei nyomán eljárt elsőfokú bíróság ítéletével a határozatot megváltoztatta és a határozat rendelkező jogsértést megállapító részét részben hatályon kívül helyezte és e megállapítások tekintetében az alperest új eljárásra kötelezte. Az I. r., a II. r. felperesre kiszabott bírságot mérsékelte, míg a IV. r. és V. r. felperesekre kiszabott bírságról szóló rendelkezést mellőzte, a III. r. felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélet indokolása szerint helyesnek ítélte az alperes piac meghatározását, helytelennek, hogy a javítási óradíjakra vonatkozó megállapodásokat és a céljutalékokra vonatkozó megállapodásokat egy megállapodás-hálózat részének tekintette, melyek együttesen és egymásra tekintettel szolgálták a versenykorlátozó cél megvalósulását. A III. r. felperes keresete kapcsán kifejtette, hogy az egyeztetésre tekintettel klasszikus horizontális árkartell jött létre, amely versenyellenes.
A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította.
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a felperesek felülvizsgálati kérelmeit elbírálva a felperesek magatartását úgy értelmezte – egyetértve a jogerős ítélettel -, hogy a jogszabályi rendelkezés értelmében célzott versenykorlátozásnak minősülnek azon megállapodások, amelyek alapján a gépjármű-biztosítótársaságok kétoldalúan megállapodnak a gépjárműjavító műhelyként is működő gépjármű- márkakereskedőkkel, illetve az e márkakereskedőket képviselő szövetséggel az adott biztosító társaság által biztosított járművek javítása után általa fizetett javítási óradíjról, kikötve, hogy ez a díj többek között a márkakereskedő által biztosítási alkuszként a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától függ.
Alaptalannak találta a Kúria ugyanakkor a jogerős ítéletet a céljutalék megállapodásokkal kapcsolatos - érdemi döntésre kiható - eljárási jogszabálysértések kapcsán. E körben a Kúria egyetértett az elsőfokú bírósággal, mely helytállóan mutatott rá, hogy az alperes jogszabálysértő módon terjesztette ki az eljárását, a piaci magatartás jogsértő voltát nem bizonyította, a jogkövetkezmények alkalmazásához szükséges tényállást - e körben - nem tárta fel, vagyis ebben a kérdésben szabályszerű vizsgálatot nem folytatott le. A Kúria ennek folytán az új eljárásra kötelezést alaposnak értékelte.
Budapest, 2013. december 10.
A Kúria Sajtótitkársága