Kfv.V.35.302/2012
A felperes és az alperes között nem volt vitatott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvénynek /a továbbiakban: Áfa tv./ a vizsgált időszakban hatályos 38.§ /1/ bekezdésének a tartalma, hivatkoztak e jogszabályhelyben foglaltaknak az uniós normákkal ellentétes voltát kimondó, az Európai Unió Bíróságának a C-74/08. számú, Parat ügyben 2009. április 23-án meghozott ítéletére, továbbá e döntés folyományaként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénybe /a továbbiakban: Art./ beiktatott, 2009. május 15-től hatályos 124/D.§-ára.
A tényállásnak abban a részében sem volt vita a peres felek között, hogy felperes a beruházáshoz kapcsolódó beszerzések előzetesen felszámított áfa-jának az Áfa tv. 38.§ /1/ bekezdésében szabályozott megosztása helyett az áfa összegét teljes mértékben levonásba helyezte, a 2005. február havi bevallásában részben visszaigényelte, a többi időszakban a következő időszakra átvihető követelésként állította be, 2006. novemberéig göngyölítette, amikor a kiutalásról rendelkezett. Majd a 2004. november hótól 2005. december hóval bezáróan benyújtott bevallósait az Art. 124/C.§ és 124/D.§-ai alapján önellenőrzéssel módosította, kamatot igényelve.
Az Art. 124/D.§ /1/ bekezdése szerint általános forgalmi adóban keletkezett levonási jog miatti visszatérítési igény érvényesítésére a 124/C.§-ban foglaltakat az e §-ban foglalt eltéréssel kell alkalmazni. A /2/ bekezdés értelmében az adózó az /1/ bekezdésben említett igényét a levonási jog keletkezése időpontját magában foglaló elszámolási időszak(ok) bevallása(i)nak - az Európai Közösségek Bírósága, illetve az Alkotmánybíróság döntésének kihirdetésétől számított 180 napon belül benyújtott - önellenőrzésével érvényesítheti. A /3/ bekezdés alapján ha az adózónak az önellenőrzéssel helyesbített elszámolása eredményeként a befizetendő adója csökkenése vagy a - levonási jog keletkezése időpontjában hatályos általános forgalmi adóról szóló törvénynek a negatív elszámolandó adó visszaigénylési feltételeit is figyelembe véve keletkezett - visszaigényelhető összegnek a növekedése miatt visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő adó után az önellenőrzéssel érintett bevallás(ok)ban meghatározott befizetési kötelezettség, illetve igénylési jogosultság esedékessége napjától - vagy ha az későbbi, az adó megfizetésének napjától - az önellenőrzés benyújtásának napjáig a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot fizet.
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények egyéb módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvénynek az Art. 124/D.§-át beiktató 23.§-ához fűzött törvényi indokolás szerint: „Az Európai Bíróság április 23-án döntött a C-74/08. sz. PARAT ügyben (államháztartási támogatásokra jutó áfa levonhatósága). Az elmarasztaló döntés folyományaként az érintett adózói kör elviekben már az ítélet kihirdetésétől áfa visszatérítési igénnyel léphet fel. Az adózás rendjéről szóló törvény ugyan szabályozza a hasonló ügyekben követendő eljárási rendet, azonban az eddigi szakmai egyeztetések alapján úgy tűnik, hogy az a konkrét eset sajátosságaira tekintettel nem alkalmazható maradéktalanul, ezért az ítélet ismeretében így szükségessé válik annak korrekciója. Erre tekintettel az Art. egy új 124/D.§-sal egészül ki, amely így a sajátos, a levonási jog tilalmára vonatkozó EUB, illetőleg AB marasztaló határozatok esetére ad egy generális szabályozást, amely alapján az adóhatóság az adózók „kártalanítási eljárását” le tudja bonyolítani.”
A felperes által előterjesztett kamatigény folytán, figyelemmel arra, hogy annak jogosságát illetően eltérő a felek álláspontja, szükségessé vált az Art. 124/D.§-ának értelmezése.
Az Art. 124/D.§ /3/ bekezdése alapján ha az adózónak az önellenőrzéssel helyesbített elszámolása eredményeként a befizetendő adója csökkenése vagy a - levonási jog keletkezése időpontjában hatályos áfa-ról szóló törvénynek a negatív elszámolandó adó visszaigénylési feltételeit is figyelembe véve keletkezett - visszaigényelhető összegnek a növekedése miatt visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő adó után az önellenőrzéssel érintett bevallás(ok)ban meghatározott befizetési kötelezettség, illetve igénylési jogosultság esedékessége napjától - vagy ha az későbbi, az adó megfizetésének napjától - az önellenőrzés benyújtásának napjáig a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot fizet.
E jogszabályhely szerint tehát kamat a visszatérítendő adó után jár. A visszatérítendő adó pedig adózónak a befizetendő adója csökkenése vagy a visszaigényelhető összegnek a növekedése miatt keletkezett visszatérítési igény.
A felperesnek azonban – a 2004. és 2005. évben folytatott adólevonása illetve adóvisszaigénylése folytán - nem keletkezett visszatérítendő adója. Az elsőfokú ítélet 10. oldala tartalmazza azt a felperesi nyilatkozatot, amely szerint: ”abban a kérdésben nincs vitánk az alperessel, hogy az eredeti bevallásokban és az önellenőrzésekben kimutatott levonható adó összege és a visszaigényelhető adó összege nem növekedett”. A felperes által elismert ezen tény folytán nem teljesült vonatkozásában az Art. 124/D.§ /3/ bekezdésében foglalt azon törvényi feltétel, hogy visszatérítendő adó keletkezett. Nincsen tehát olyan alap, amire a kamatot lehetne számítani.
Itt jegyzi meg a Kúria, hogy az Európai Unió Bírósága a C-191/12. számú, az Alakor Gabonatermelő és Forgalmazó Kft. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága között folyamatban volt ügyben 2013. május 16-án meghozott ítéletében kimondta (33. pont), hogy ”a héalevonás tilalmához kapcsolódó gazdasági teher semlegesítése érdekében a visszatérítés azon összegének, amelyet az alapügy felperese követelhet, meg kell felelnie annak a különbségnek, amely egyrészt a héa azon összege, amelyet az Alakor nem vonhatott le azon nemzeti jogi szabályozás miatt, amelynek az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét a fent hivatkozott PARAT Automotive Cabrio ügyben hozott ítéletben megállapították, és másrészt az Alakornak nyújtott támogatás azon összeget meghaladó összege között mutatkozik, amelyet az Alakor kapott volna, ha nem akadályozták volna meg a levonáshoz való jogának gyakorlásában.”
A felperes a vizsgált időszakban gyakorolta adólevonási jogát, visszatérítendő adója nem keletkezett, amelynek hiányában a perrel érintett adóügyben előterjesztett kamatigénye nem alapos.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. január 21.
A Kúria Sajtótitkársága