Kfv.V.35.466/2013/7
A felperes adóügyében meghozott határozatokat a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban meghozott első- és másodfokú határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránti kereset egy része szerint 2002. évre vonatkozóan az adó-megállapításához való jog elévült, ezért a megállapításnak eljárási okból nem lehet helye. Az elévülés alapja, hogy a Fővárosi Bíróságon folyamatban volt, megelőző perben kizárólag a 2003. évi megállapítások felülvizsgálata iránt terjesztett elő a felperes keresetet, így a 2002. év vizsgálata a jelen per tárgyát nem képezhette, bírósági felülvizsgálat miatti nyugvást állítani iratellenes.
Az elsőfokú bíróság e keresetrészt is elutasította.
A Kúria kifejtette, hogy az elévülés szabályait az Art. 164.§-a tartalmazza, az /1/ bekezdés szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A felperes arra alapítottan hivatkozott a 2002. évi adó-megállapítási jog elévülésére, hogy a Fővárosi Bíróságon folyamatban volt perében a felülvizsgálni kért határozatoknak csak a 2003. évre vonatkozó megállapításait vitatta.
A Kúria a Fővárosi Bíróság perének anyagából megállapította, hogy felperes keresetlevelében a takarékszövetkezeti számlára 2003. június 3-án elhelyezett 100.000.000 Ft forrásaként a Kft.-től 2002. április 11-én felvett 120.000.000 Ft-ot jelölte meg, amelyhez bizonyítékként 2002. április 11-i dátumú számlakivonatot csatolt, ezen előadását a per első tárgyalásán - amelyen közigazgatási perben a Pp. 335/A.§-a értelmében még lehetőség van a keresetváltoztatásra - megismételte és fenntartotta, sőt könyvszakértői bizonyítást indítványozott arra vonatkozóan, hogy a 120.000.000 Ft 2002. évben a Kft. rendelkezésére állt. A felperes tehát keresetében saját maga tette a per tárgyává a 2002. évi adózói magatartását, amelyet a Fővárosi Bíróság a meghozott ítéletében a 2. oldal utolsó bekezdésében rögzített, és azt jogi indokolása szerint (6., 7. oldal) el is bírálta.
A felek nem hivatkoztak arra, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletét a Kúria hatályon kívül helyezte volna, így a Pp. 227.§ /1/ bekezdése, 229.§ /1/ bekezdése alapján alaki és anyagi jogerős ítéletben foglalt rendelkezés az irányadó, amelyben az első- és másodfokú határozatot az eljárt bíróság teljes körűen (és nem meghatározott adóévre vonatkozó részében) hatályon kívül helyezte. A Fővárosi Bíróság új eljárásra vonatkozó iránymutatás szerint kellett (Art. 140.§ /2/ bekezdés) az elsőfokú hatóságnak eljárnia, amely meghatározta: „vizsgálni kell, hogy 2002. április 11-én a felperes által megszerzett pénzösszeg szolgálhatott-e fedezetül a 2003. június 3. napján történt készpénzfelvételhez és ugyanezen összeg, ugyanazon napon való takarékszövetkezeti befizetéséhez”. Mindezek folytán a felperes elévülési kifogása iratellenes és alaptalan.
Budapest, 2014. június 27.
A Kúria Sajtótitkársága