A Kúria határozatot hozott munkaviszony megszüntetése tárgyában indult ügyben

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. április 16.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által 2020. március 24-én, tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.186/2019. számú ügyről munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyában.

A felperes 1988. november 1-től állt az alperes jogelődje alkalmazásában. Az alperes jogelődje 2015. augusztus 27-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a céltartalék kalkuláció nem felelt meg a bank által támasztott követelményeknek, a felperes felelősségi körébe tartozó becslési hiba miatt az éves beszámoló nem ad valós és megbízható képet a munkáltató pénzügyi helyzetéről és tevékenységének eredményéről. A fentieket súlyosítja, hogy a felperes mint ügyvezető- főkönyvelő felelőssége és kötelessége lett volna, hogy az éves beszámoló során alkalmazott becslések helyességéről meggyőződjön, ez azonban nem történt meg. Mindez a munkakör bizalmi és fokozott felelősséggel járó jellegére tekintettel lényeges kötelezettség szándékos, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben történő megszegéseként értékelendőek. A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként hat havi végkielégítést kért, kártérítés címén elmaradt jövedelem, a munkaszerződés 13/3. pontja alapján 12 havi távolléti díj, továbbá a 2015. augusztusi törthavi elmaradt munkabér megfizetését igényelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabért, továbbá a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként végkielégítést, elmaradt jövedelmet. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az elmaradt jövedelem címén megítélt marasztalás összegét leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elmaradt munkabérre vonatkozó döntésének hatályon kívül helyezését kérte az alperes kereset szerinti marasztalása mellett. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult. Az elmaradt munkabér iránti követelés megalapozottságát elismerte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A felek a felperes vezetői megbízásának visszavonását, illetve a szubjektív határidő elmulasztását nem támadták a felülvizsgálati kérelemre kötelezően előírt formában, így a Kúriának kizárólag a felülvizsgálati kérelmek körében lehetett vizsgálódnia. Nem volt vitás tehát, hogy a jogviszony megszüntetés időpontjában a felperes vezetői megbízása megszűnt, de jogviszonya az azonnali hatályú felmondás kiadásáig fennállt. Az alperes az azonnali hatályú felmondásban a felperes felróható, kötelezettségszegő magatartását állította, és ebben a körben is folytatták le bíróságok a bizonyítási eljárást (Mt. 78. § (1) bekezdés, Mt. 52. §). Helytállóan utalt arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogviszony fennállása alatt – a szubjektív határidő betartásával – a munkáltatónak lehetősége volt a felperes terhére rótt magatartás értékelésére. E körben nincs jelentősége annak, hogy a felperes munkaköre időközben megváltozott. A jogszabályi előírások betartása mellett a munkáltató a munkavállaló korábbi munkakörében tanúsított magatartását, illetve az általa elkövetett kötelezettségszegését értékelheti, mivel a munkajogviszony tartós, bizalmi jogviszony. Az alperes pedig az azonnali hatályú felmondásban a kötelezettségszegés miatt bizalomvesztésre is hivatkozott. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemnek nem volt tárgya az Mt. 78. § (2) bekezdése, így a szubjektív határidő körében a Kúria állásfoglalására sem volt lehetőség. Fentiek alapján a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak a felek fellebbezésében foglaltaknak megfelelően kell állást foglalnia, így vizsgálnia kell az azonnali hatályú felmondás valóságát, okszerűségét, illetve az együttműködési kötelezettség megsértését, valamint a joggal való visszaélés esetleges megvalósulását. A felperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 82. § (2) bekezdésének megsértését állította, és a 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 3. pontjában foglaltakra utalt. Ezzel, valamint azon felperesi érveléssel, miszerint a 12 havi távolléti díj nem időbeli, hanem összegszerűségi korlát kizárólag azért nem volt mód foglalkozni, mivel a jogellenes jogviszony megszüntetés körében nem született jogerős döntés, így az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmény jelen eljárásban nem volt vizsgálat tárgyává tehető. Csak a bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozzon. Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében (augusztus havi elmaradt munkabér, jó erkölcsbe ütköző szerződési feltételek) nem érintette, egyebekben a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége kérdésében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Budapest, 2020. április 16.

A Kúria Sajtótitkársága