A Kúria határozatot hozott a munkavállaló elszámolási kötelezettségéről, ha a munkaviszony az elszámolási időszak előtt megszűnik

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. február 10.

Tájékoztató a Kúria döntéséről a Mfv.II.10.199/2019. számú ügyben.
A döntés elvi tartalma: Az Mt. 95. § (4) bekezdésében szabályozott munkaviszony megszüntetési esetekben, azaz olyanokban, amelyekben a munkaviszony megszüntetésére vagy megszűnésére a munkavállaló érdekkörében felmerült okból kerül sor, az Mt. csak a tényleges munkavállalói teljesítésnek megfelelő díjazást biztosít.

A felperes 2014. augusztus 6-tól 2016. augusztus 27-ig állt az alperessel munkaviszonyban. Az alperes a munkavállaló munkaidejét 52 hetes elszámolási időszakban határozata meg, és osztotta be. Az elszámolási időszak havi egyenlegéről a felperesnek a bérjegyzékek alapján tudomása volt. A felek közötti munkaviszony az alkalmazott elszámolási időszak lejártát megelőzően, a felperes 2016. július 27-i felmondása folytán szűnt meg. A felperes ún. munkaidő számla egyenlege a munkaviszony megszűnésének időpontjában mínusz 240,35 óra, ennek alapján a tartozása 191.799,- forint volt. Az alperes a felperessel közölt fizetési felszólításában 191.799,-forint tartozás megfizetésére kötelezte.

A felperes keresetében a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte.  A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az Mt. 95. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend, a napi munkaidő és a teljesített munkaidő alapul vételével el kell számolni. Az Mt. 95. § (4) bekezdés a) pontja értelmében az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt a munkavállaló felmondásával szűnik meg, és a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült. Az Mt. 95. § (5) bekezdése szerint az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit munkaidőkeret hiányában is alkalmazni kell, ha a munkaviszony hónap közben szűnik meg.
Az elszámolási kötelezettség tartalmilag azt jelenti, hogy az általános munkarendre, és a napi munkaidőre figyelemmel, az elszámolás időszakára megállapítható (beosztható) munkaidő és a ténylegesen teljesített (azaz lényegében a munkáltató által beosztott) munkaidő különbségét számba kell venni, illetve a feleknek az erre az időszakra járó munkabért a másiknak meg kell fizetnie, tehát az adott esetben a munkavállalónak a többletmunkabért vissza kell fizetnie a munkáltató részére.  A kollektív szerződésnek az a rendelkezése, amely az alap-, és mozgóbér kifizetését azokra az esetekre rögzítette, amelyekben a munkáltató a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra pihenőnapot rendelt el, nem értelmezhető úgy, hogy a felek között a munkaviszony elszámolási időszakot megelőzően történő megszüntetésekor ne állna fenn elszámolási kötelezettség. Munkaidőkeret vagy elszámolási időszak esetén ugyanis meghatározott időszakra, rendszerint egy hónapra a munkavállaló mintegy átalányszerűen, azaz a tényleges teljesítéstől függetlenül részesül munkabérben.

Mindezekre tekintettel a felek között az elszámolási kötelezettség a munkaviszony munkavállalói felmondása esetén a kollektív szerződés alapján fizetett alap- és mozgóbérre is kiterjedt, így a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperes fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránti keresetét elutasító elsőfokú ítéletet.

Budapest, 2020. február 10.

A Kúria Sajtótitkársága