Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.150/2018. számú ügyről.
A felperes 1995. április 15-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, kezdetben főmérnöki, majd műszaki igazgató, végül pedig kereskedelmi igazgató munkakörben. 2014-ben agyvérzést kapott, majd ennek következtében 2015. november 2-án a foglalkozás egészségügyi szakorvos megállapította, hogy a felperes korábbi munkakörének ellátására (kereskedelmi igazgató) nem alkalmas. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2015. december 4-én kelt és december 7-én közölt azonnali hatályú felmondással megszüntette az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján. A felperes keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és jogkövetkezményként kártérítés és végkielégítés megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, új határozatban a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan törvényszék ítéletét mint jogszabálysértőt hatályon kívül helyezni és e bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezni kérte. A felperes ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a felperes a megbeszéléseken úgy nyilatkozott, hogy rokkantsági ellátásban részesül, majd ezt a nyilatkozatot november 20-án visszavonta. Az iratokból és a jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a 2015. november 11-én felvett jegyzőkönyv a valóságnak megfelel, a felek ezzel egyezően nyilatkoztak az eljárás során is, a bíróság ezt helytállóan rögzítette. A bizonyítási eljárás során beszerzett okiratból megállapítható, hogy a felperes az adott időszaknak megfelelően együttműködő volt, és pontos tájékoztatást adott a munkáltatónak. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az alperes a felperes tájékoztatásának kézhezvétele után határozott akként, hogy a munkaviszony megszüntetése helyett az Mt. 53. §-a alapján a következő munkanaptól átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben foglalkoztatja a felperest, és a munkahelyen munkavégzés céljából való megjelenésre szólította fel. A felülvizsgálati kérelemben az alperes állította, hogy a felperes megtévesztette a kormányhivatalt és a munkáltatót azzal, hogy a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó igazolást nem a valóságnak megfelelően állíttatta ki. Megállapítható azonban, hogy a felperes a kormányhivatal felhívására úgy nyilatkozott, hogy munkaviszonyban áll, és kifejezetten rögzítette, hogy egy nap fizetés nélküli szabadságon van, melyhez csatolta az alperes által kiállított igazolást is. Az alperes az igazolást a felperes kérelme alapján állította ki, tudott annak céljáról, így a felperes nem tévesztette meg a munkáltatót, sem a hatóságot, a jogszabályoknak megfelelően járt el. Figyelemmel arra, hogy a munkáltató és a felperes házastársa között semmilyen kapcsolat nem állt fenn, a felperes házastársának magatartása nem képezheti az azonnali hatályú felmondás indokát. Hivatkozott továbbá az alperes arra, hogy a jogerős ítélet szerint az alperes nem bizonyította, hogy a felmondást írásba foglalta, és annak közlése iránt intézkedett. Egy tanú előadta, hogy 2015. november 20-án de. 10 óra körül megszerkesztette a felmondást, amely indokolást nem tartalmazott, és a végkielégítésről sem rendelkezett, azonban délután már nem adta fel, azt nem kézbesítették. Az Mt. 24. § (1) bekezdése szerint az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik. A közlés akkori is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult az átvételt megtagadja, vagy azt szándékosan megakadályozza. A perbeli esetben nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a munkáltató mikor írta meg és mikor szándékozott kézbesíteni a felmondást, mivel a postára adás előtt azt visszavonta. Mindezekből megállapítható, hogy a bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti okszerű mérlegeléssel helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes nem valósított meg az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontját megalapozó kötelezettségszegést, és nem tanúsított olyan magatartást sem, amelyet a b) pont szerint lehetne értékelni, melyek alapján a munkaviszony azonnali hatállyal megszüntethető lenne. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás nem jogszerű. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2019. február 27.
A Kúria Sajtótitkársága