A Kúria határozatot hozott hitelezői igényének vagyoni fedezetét vizsgáló ügyben
A Kúria határozatot hozott a Pfv.III.22.667/2017 számú ügyben.
A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket arra hivatkozással, hogy ügyvezetőként a társaság tulajdonában volt gépjárművek áron aluli értékesítésével elvonták hitelezői igényének vagyoni fedezetét. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdésére és 344. § (1) bekezdésére alapította.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ban szabályozott igényérvényesítési mód és határidők be nem tartása miatt a pert megszüntette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdésének h) pontja és 157. § a) pontja alkalmazásával. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést – annak helyes indokai alapján – helybenhagyta.
A jogerős végzéssel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a kereset érdemi vizsgálatára utasítása iránt, arra hivatkozva, hogy keresetét nem a Cstv.33/A. §-ára, hanem a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt általános felelősségi szabályra alapította.
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a felperes által a perben érvényesíteni kívánt igény az alapjául előadott tényállás mellett nem alapítható a Cstv. 33/A. § mellőzésével a Ptk. 339. §-ára. A Cstv. 33/A. §-át törvénybe iktató, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 14. §-a teremtette meg a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekének elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent. Ilyen tényállás mellett a kártérítési igénynek azért nem lehet jogalapja a Ptk. 339. §-a, mert a kárkötelem nem a hitelező és a vezető tisztségviselők közötti közvetlen viszonyban jön létre, hanem a vezető tisztségviselő a társaságnak okoz kárt, a hitelezőnek pedig a társasággal szemben van olyan kötelmi igénye, amely a vezető tisztségviselő magatartása miatt részben vagy egészben megtérítetlen marad. A jogi okozatosság közvetett, a hitelező igénye a társasággal szemben áll fenn, a vezető tisztségviselő kárfelelőssége szintén a társasággal szemben áll fenn, és ezeknek a jogviszonyoknak az áthidalására szolgál a Cstv. 33/A. §-a. Ez a jogszabály tehát nem kerülhető meg a kereset alapjává tett tényállás vonatkozásában.
Budapest, 2019. március 7.
A Kúria Sajtótitkársága