A Kúria határozatában kimondta, hogy öregségi nyugellátásról nem lehet lemondani, újbóli megállapítást csak jogszabályban meghatározott kivételes esetekben lehet kérni

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. május 11.

Tájékoztató a Kúria Mfv.III.10.148/2019/3. számú ügyben hozott határozatáról.

Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2017. augusztus 9-én kelt, a másodfokú szerv által helybenhagyott határozatával elutasította a felperes által előterjesztett, a nyugellátása újraszámítására irányuló kérelmet, mert az öregségi nyugdíj ismételt megállapítására, illetve a bírói korhatár betöltésekor újbóli számításra jogszabály nem biztosít lehetőséget. A határozat indokolása szerint az 1948. november 18-án született felperes 2006. január 1-től előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, amely ellátás 2010. november 18-tól, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől kezdve – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – öregségi nyugdíjként került továbbfolyósításra. A felperes 2017. november 17-ig bírói szolgálati jogviszonyban állt; nyugellátása 2013. július 1-től szüneteltetésre került, a szüneteltetés ideje alatt a felperes nyugdíjasnak minősült [Tny. 83/C. § (1), (3) bekezdés], a felperes a nyugellátás melletti munkavégzésére tekintettel nyugdíjnövelésben részesült. Mivel a felperes a folyósítás kért kezdő napján már öregségi nyugdíjban részesült, a Tny. szerinti öregségi nyugdíj újbóli megállapítására nincs lehetőség. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert esetében, tekintettel arra is, hogy előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, abban is csak a szüneteltetés elrendeléséig, 2013. június 30-ig, nincs jogszabályi akadálya az ellátás újraszámításának. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy ügyében a Tny. 18. § (1) bekezdés a) pontja nem irányadó, a nyugdíjkorhatárt nem 2010. november 18-án, hanem – a Bjt. szabályai alapján – a 69. életéve betöltésekor érte el, ami miatt nem volt akadálya annak, hogy a nyugdíjbiztosítási szerv az előrehozott öregségi nyugdíja helyett öregségi nyugdíjat állapítson meg részére. A felperes részére 2006. január 1-től megállapított előrehozott öregségi nyugdíj, ahogyan arra a munkaügyi bíróság is rámutatott, az öregségi nyugdíj egy speciális, kedvezményes formája. Öregségi nyugellátások ismételt megállapítására a törvényhozó a 2012. január 1-től hatályba lépett, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 18. § (3) bekezdésében a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülő személyeknek biztosított lehetőséget, a felperesre azonban, tekintve, hogy 2010. november 18-tól öregségi nyugdíjban részesült, a Khtv.-t nem lehetett alkalmazni. Öregségi nyugdíj újbóli megállapítására, átcserélésére a törvényhozó a Khtv.-n túl – „kényszernyugdíjazott” bírák és ügyészek számára – az Alkotmánybíróság 12/2018. (VII.18.) AB határozata (ABH) alapján megalkotott, az egyes családtámogatási és nyugdíjbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2018. évi CXIX. törvény (Módtv.) 12. §-ával bevezetett szabály, a Tny. 2018. december 23-tól hatályos 102/C. §-ban biztosított lehetőséget, erre a szabályra azonban a felperes igényt – egyebekben általa sem vitatottan – nem alapíthat. A Kúria rámutatott: az Alkotmánybíróság az ABH-ban olyan szabályozás megalkotására kötelezte a törvényhozót, amely a Bjt. korábban megsemmisített rendelkezései alapján felmentett, emiatt öregségi nyugdíj igénybevételére kényszerült személyeknek lehetőséget biztosított a már megállapított nyugdíj növelésekkel emelt összege és a nyugdíj ismételt megállapítása közötti választásra. Az ABH-ból tehát jogalkotási kötelezettség azokra a Bjt. 90. § h) pont, ha) alpontja és 230. §-a alkalmazásával felmentett bírákra vonatkozott, akiknek az öregségi nyugdíja megállapítására végső soron nem a saját elhatározásuk, hanem a 33/2012. (VII.17.) AB határozattal alkotmányellenesnek minősített szabályozásra visszavezethetően került sor; a diszkriminációtilalom vizsgálatakor a megkülönböztető ismérv a nyugalmazás körülménye volt. Mulasztást azért állapított meg az Alkotmánybíróság, mert a jogalkotó a nyugdíjbiztosítási viszonyra nem alakított ki olyan szabályozást, ami a „kényszernyugdíjazás” folytán bekövetkező hátrányokat orvosolja. A felperes nem tartozik a fenti körbe, mivel öregségi nyugdíjat nem a 2012. június 30-i felmentése miatt, kényszerűségből, hanem a saját választásának az eredményeként vett igénybe (2006. január 1-től). A felperes esetében a nyugellátás melletti kereső tevékenységet, illetve az általa teljesített nyugdíjjárulék fizetést a törvényhozó a Tny.-be 2007. január 1-től beiktatott, többször módosított 22/A. §-ában honorálta; a felperesre a Tny. 83/C. § (1) és (3) bekezdését – a nyugdíj mellett fennálló bírói jogviszonyra tekintettel – alkalmazni kellett.

Budapest, 2020. május 11.

A Kúria Sajtótitkársága