A Kúria határozata munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt folyamatban volt ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. június 25.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által 2019. május 22-én tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.473/2018. számú ügyről munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyában.
A peres felek között biztonsági tevékenység ellátására megbízási szerződések jöttek létre. A felperes megbízottként vállalta, hogy biztonságtechnikai feladatokat lát el, illetve biztonságtechnikai berendezéseket működtet, az alperes pedig azt, hogy a határozott időtartamra, összességében 2.100.000,- Ft megbízási díjat fizet teljesítésigazolás alapján a felperesnek. Az alperes a megbízási szerződést 2011. augusztus 1-jén kelt nyilatkozatával 2011. augusztus 15-ével, 15 napos felmondási idővel felmondta, ezen időpontig a felek egymással elszámoltak. A megelőző eljárásban a Kúria rész-közbenső ítéletével a másodfokú bíróság rész-közbenső ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, egyebekben hatályában fenntartotta. Jelen perben a felperes keresetében a régi Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján 2-12 havi átlagkereset megfizetésére kérte kötelezni az alperest 2011. augusztus 1-jétől. Ezen túlmenően elmaradt munkabér megfizetését igényelte, az összegszerű kereseti kérelmét bruttó 15.510.071,- Ft-ban határozta meg. Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte, valamint beszámítási kifogást terjesztett elő, amelyet 250.930,- Ft-ban határozott meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek két havi munkabérnek megfelelő átalány-kártérítést és elmaradt munkabért, ezt meghaladóan a keresetet és az alperes beszámítási kifogását elutasította. Az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes részére bruttó 1.332.500,- Ft elmaradt bér megállapítását igényelte és változatlanul kérte a beszámítási kifogásának történő helytadást. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott. A megelőző eljárásra figyelemmel jelen eljárásban a bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a felperes jogviszonya megszüntetésének időpontja a jogerős ítélet által megállapított 2016. június 23-a volt, ez az időpont res iudicatanak minősül, vagyis az elmaradt munkabér számítása szempontjából is ez az irányadó. A bíróságok ennek megfelelően a jogellenesség jogkövetkezményeként helytállóan alkalmazták az Mt. 100. § (5) – (6) bekezdésében foglaltakat, és az alkalmazott szankcióval nem a kártérítés szabályait vették figyelembe [Mt. 178. § (3) bekezdés]. Ezáltal nem sérültek a Pp. 206. §-ában foglaltak sem. A késedelmi kamatszámítás időpontja, az átalány-kártérítés felmerülése körében az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 100. § (4) bekezdésében foglaltak megsértését panaszolta, azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a jogerős döntés jogszabálysértő volta nem volt megállapítható. A késedelmi kamatszámítás alapját és a pénztartozás késedelmét illetően az alperes jogszabálysértésként a régi Ptk. 301. §-át és az új Ptk. 6:48. § (1) bekezdését jelölte meg. A jelen eljárásban – a követelés érvényesíthetősége kezdő időpontjára figyelemmel – alkalmazandó új Ptk 6:48. §-a a fizetési késedelem kamatkövetkezményéről rendelkezik, vagyis arról, hogy a kötelezett bármilyen lejárt, esedékessé vált pénztartozása után a fizetési határidő elmulasztásától, a késedelembe esés időpontjától kezdődően késedelmi kamatot köteles fizetni. Ez nem is volt vitás a felek között, az alperes kizárólag azt sérelmezte, hogy a felperes csak a nettó munkabérnek és átalány-kártérítésnek a késedelmi kamatát követelhetné. Erre vonatkozóan azonban a megsértett jogszabályhelyet nem jelölte meg, a hivatkozott Ptk. 6:48. § pedig nem tartalmaz előírást a sérelmezett bírósági döntéssel összefüggésben. A beszámítási kifogást illetően az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a régi Ptk. 296. §-át és az új Ptk. 6:49. §-át, valamint 6:51. §-át jelölte meg. Ezzel szemben jelen eljárásban a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése az irányadó, így jelen esetben tehát a beszámítás feltételei nem álltak fenn. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2019. június 25.

A Kúria Sajtótitkársága