(Kfv.V. 35.002/2012/7.)
Jövedéki termék a bor, a törvény rendelkezéseit a jövedéki termékek után fizetendő adóra, a jövedéki termékek előállítására és forgalmazására, továbbá a jövedéki ügyekre alkalmazni kell /Jöt. 3.§ /1/ bekezdés, /2/ bekezdés d.) pont/.
Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi előállítása. Az adókötelezettség teljesítése és ellenőrzése érdekében érvényesítendő követelmény az, hogy az adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elő, a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül - kivéve, ha a jövedéki termék vámfelügyelet alatt áll - csak adóraktárban, adómentes felhasználó üzemében, raktárában tárolják, raktározzák. Szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették /Jöt. 1.§/. E rendelkezések érvényesülése érdekében a jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell /Jöt. 106.§ /1/ bekezdés/.
A 2008. évi ellenőrzés során előtalált palackokban lévő borokra az a felperesi előadás, hogy azokat az A. Kft. állította elő, és hozzá 2003. évben kerültek betárolásra.
A 2003-ban betárolt tételekhez a felperes benyújtott OBI minősítési bizonylatokat, BKO-kat (a borkísérő okmány a Jöt. 79.§ /2/ bekezdés 4. pontja szerint „a vámhatóság által kiadott szigorú számadású bizonylat, amelyet e törvény és a külön jogszabály rendelkezései szerint a szőlőbor szállításakor kell alkalmazni”), pincekönyvről készített másolatot, készletnyilvántartást. A felperes a 2008-ban előtalált borokra szakvéleményt készíttetett a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borászati Igazgatóságánál, és csatolta a tárhelyen elhelyezett A/4-es lapot.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság és a jövedéki hatóság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló mérlegelésével állapította meg, hogy felperes az előtalált jövedéki termékek származását, eredetét nem tudta igazolni, amelyből következően a fellelt borok adózott voltát nem bizonyította. A 2003-as betárolt tételek és a 2008-ban előtalált termékek közötti kapcsolatot, amely azonosság a felperes szerint, sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem igazolta. Azt a tényt, hogy 2008-ban az ellenőr a polcokon a 2003-as betárolt mennyiség még megmaradt részét találta elő, a hitelesítés nélküli A/4-es lap adattartalma nem bizonyítja, a termékek azonosságát pedig azonosításra szolgáló bizonyíték hiányában megállapítani nem lehetett.
A 2003-as termékbetárolás adatai, tényei és körülményei (mit, mennyit és milyen minőségben, honnan, milyen okiratokkal) illetve az azokat igazoló bizonyítékok csak abban az esetben vonhatók be érdemlegesen a bizonyítási eljárásba, ha kapcsolódnak a 2008-ban előtalált termékekhez. A jelöletlen palackokban tárolt borok beazonosítását szolgálta volna a címkézés, amelynek hiányában – más, további bizonyíték nélkül – csak azt állapíthatta meg az elsőfokú bíróság és az alperes, hogy azok beazonosíthatatlanok.
Az elsőfokú bíróság rendelkezését a Pp. 221.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően, teljes körűen megindokolta. A megállapított tényállása pontos, a valóságban megtörténtekkel egyező, az alkalmazott jogszabályokat nemcsak megjelölte, hanem idézte is, jogi indokolásában értékelte a címkézést, annak bizonyító erejét, az A/4-es lapot, a BKO-kat, az OBI engedélyt, a Kft. pincekönyvéről készült másolatot, a felperesi nyilvántartást, a per során benyújtott szakvéleményt, a bizonyítékokat a Pp. 206.§ /1/ bekezdése alapján a maguk összességében vizsgálta, és meggyőződése szerint bírálta el. Jogi indokolása okszerű, logikus, minden részletre kiterjedő. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2013. március 14.
A Kúria Sajtótitkársága