Tájékoztató a Pfv.V.20.544/2019/13. számú, kiemelt jelentőségű perben hozott határozatról.
A felperes önkormányzati társulás mint megrendelő és az alperesek mint vállalkozók közbeszerzési eljárás eredményeként vállalkozási szerződést kötöttek, amelyben az alperesek egy támogatási szerződés alapján finanszírozott ivóvízminőség-javító projekthez kapcsolódó építési, rekonstrukciós és tisztítási munkák kivitelezését, valamint a tervezési feladatok elvégzését teljes körűen vállalták. Az alperesek bármely szerződéses kötelezettségük késedelmes teljesítése esetére késedelmi kötbér fizetésére voltak kötelesek.
A felek a teljesítés – valamennyi feladat tekintetében egységesen meghatározott – véghatáridejét többször is meghosszabbították. A felperes a határidő letelte után, az alperesek kötelezetti késedelmére hivatkozással, a szerződésben biztosított felmondási jogát gyakorolva a vállalkozási szerződést felmondta.
A felperes keresetében az alpereseket a szerződésben kikötött késedelmi kötbér egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperesek érdemi ellenkérelmükben – a felróhatóság hiányára hivatkozva, több akadályozó tényezőt is megjelölve – a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetükben – egyebek mellett – a felperesnek a teljesítési biztosíték visszafizetésére kötelezését kérték.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével – az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva – a keresetnek túlnyomó részt helyt adott, míg az alperesek viszontkeresetét a fenti részében elutasította. Mivel az alperesek mind az első-, mind pedig a másodfokú eljárásban hivatkoztak a szakértői bizonyítás szabálytalanságára, ezért a másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az alperesek által kifogásolt testületi szakvélemény a perben bizonyítékként felhasználható volt. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy az alperesek által hivatkozott kimentési okok közül nem voltak figyelembe vehetők azok, amelyek a teljesítési határidő meghosszabbítására kiterjedő szerződésmódosítás előtt merültek fel, és amelyek ismeretében az alperesek vállalták az újabb határidőben való teljesítést. Mivel azonban az ellentétes, egymással ütköztetett szakértői megállapítások alapján az érdemben vizsgálható kimentési ok fennállását nem találta bizonyítottnak, ezért ennek következményét – az elsőfokú bíróságtól eltérően – az alperesek terhére értékelte, és azt állapította meg, hogy az alperesek a kötbérfizetési kötelezettség alól nem tudták kimenteni magukat.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a bíróságok – a felülvizsgálati hivatkozással szemben – a szakértői bizonyítás tekintetében az ügy érdemére lényegesen kiható eljárási szabálysértést nem követtek el, és nem volt akadálya annak, hogy a testületi szakvéleményt a bizonyítékok között értékeljék. Kiemelte, hogy az alperesek a késedelmi kötbérfizetési kötelezettség alól a felróhatóság hiányának bizonyításával mentesülhettek, és a bíróságok a bizonyítási terhet ennek megfelelően telepítették. Az eltérő érdemi döntések oka az volt, hogy az elsőfokú bíróság – a helyes tartalmú előzetes tájékoztatása ellenére – a bizonyítási teher szabályát tévesen alkalmazta. Ebből következően az alpereseket a késedelmi kötbér megfizetése iránti kereset alapján marasztaló jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem volt jogszabálysértő.
Budapest, 2019. június 27.
A Kúria Sajtótitkársága