Kfv.I.35.119/2014.
A felperesnél az adóhatóság a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. Az egyéni vállalkozó felperes a vizsgált években több tehergépkocsival rendelkezett. Költségként számolta el a gépjárművek gázolaj felhasználását, melyet az adóhatóság szerint 2005 évben 18,74%-kal, 2006 évben 14,89 %-kal, 2007 évben 11,43%-kal, 2008 évben 10,03%-kal magasabban mutatott ki, mint a futásteljesítmény és a fogyasztási norma szerint számított mennyiség. A feltárt ellentmondások alapján az adóhatóság arra a következtetésre jutott, hogy az elszámolt üzemanyag számlák nem igazolták teljes mértékben hitelt érdemlően az üzemanyag üzleti célú felhasználását. A dokumentált futásteljesítmény és a korrigált fogyasztási norma alapján számított üzemanyag mennyiséghez képest elszámolt többletmennyiséget nem fogadta el a vállalkozás érdekében felmerült felhasználásként, kiadásként. Vitatta továbbá számos, a felperes által különböző gazdasági társaságoktól befogadott számlákban rögzített gazdasági esemény megtörténtét. A fentiek miatt a felperes terhére 26.859.186 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 26.818.186 Ft adóhiányt rögzített. Az adóhiány összege után 13.409.093 Ft adóbírságot és 11.317.334 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
A bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A számlák általános forgalmi adó levonási jogának megtagadása körében kiemelte, hogy csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható jogszerűen az adó-visszaigénylési jogosultság.
A felperes üzemanyag vásárlási és elszámolási gyakorlata, a készpénzfizetési számlák, a halasztott fizetésű megállapodások és az azon alapuló számlák, szállítólevelek, és fuvarlevelek részletes elemzése után az üzemanyag felhasználás körében is osztotta az alperesi megállapításokat.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a munkagépek futásteljesítménye, üzemanyag-felhasználása körében sem az alperes, sem pedig a bíróság nem tett eleget tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. A számlákba foglalt általános forgalmi adó levonásával kapcsolatban pedig hangsúlyozta, hogy a felperesnek számos irat állt rendelkezésére, melyek kellően bizonyítják a befogadott számlák hitelességét és a számlakibocsátó társaságokat érintő hiányosságok pedig a számlák hiteltelenné minősítését nem alapozzák meg.
A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat részletesen megvizsgálta, és arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges körben és mélységig okszerűen és logikusan indokolta meg a keresetet elutasító döntését, felülmérlegelés nem volt indokolt.
Budapest, 2014. november 26.
A Kúria Sajtótitkársága