Közlemény a Kúria Gfv.X.30.111/2011/9. számú Hajdú-BÉT ügyben hozott határozatáról

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. január 24.

A HAJDÚ-BÉT Baromfitermelő és Értékesítő Részvénytársaság „felszámolás alatt” adós felszámolási eljárásában egy hitelező kifogásolta a felszámoló tevékenységét egy másik hitelező (bank) zálogjoggal biztosított követelésének nyilvántartásba vétele és kielégítése tekintetében, valamint erre hivatkozással a felszámoló felmentése iránti kérelmet is előterjesztett.
 
A Kúria hatályában fenntartotta a jogerős végzésnek a kifogást elutasító rendelkezését – részben eltérő indokolással. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte a 2004. január 29-én indult felszámolás során az eljárásban alkalmazandó csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D.§-ának és az 57.§ (1) bekezdés b) pontjának a kapcsolatát. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D.§-a lehetővé tette a zálogtárgyak értékesítése során befolyt vételár költségekkel csökkentett 50 %-ának a kifizetését az ebbe a kielégítési csoportba tartozó zálogjogosult hitelezők részére, míg az esetleg így ki nem elégített zálogjoggal biztosított követelésükkel –  a zálogtárgy értékének (azaz a vételárnak) a teljes mértékéig - a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontjába kellett besorolni és kielégíteni a hitelezőket. Helytállóan fejtette ki azt is a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 58.§ (1) bekezdése értelmében a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti követeléseket – az a) pontban foglaltak figyelembe vételével – a zálogtárgy értékesítésekor kell kifizetni. Ha a zálogjogosult hitelező követelését a Cstv. 49/D.§-a alapján nem lehetett 100 %-ban kielégíteni a befolyt vételár költségekkel csökkentett 50 %-ából, akkor – amennyiben a felszámolási költségek kiegyenlítésére elegendő vagyont tartalékolt a felszámoló – a befolyt vételár másik  50 %-ából megmaradt összegből, vagy pedig egyéb befolyt vagyonból a zálogjogosult hitelezőt ki kell fizetni. Ennek alapján helyesen utasította el a jogerős végzés a hitelezőnek azt a kifogását, melyben azt állította, hogy a felszámoló jogszabálysértően értelmezte és alkalmazta a zálogjogosultak kielégítésére vonatkozó szabályokat.

Hatályon kívül helyezte ugyanakkor a Kúria a jogerős végzésnek a felszámoló felmentése iránti kérelmet elutasító rendelkezését - az elsőfokú bíróság végzésére kiterjedően - és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatát azzal indokolta: nem állapítható meg a rendelkezésre álló iratokból, hogy a felszámoló a bank nyilvántartásba vett, zálogjoggal biztosított követelésének a tényleges kielégítése során helytállóan járt-e el, így abban a kérdésben sem hozható határozat, hogy a felszámoló olyan súlyosan vagy ismétlődően megsértette-e a jogszabályokat, amely alapul szolgál a felmentésére.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót arra, hogy tételesen, részletesen vezesse le a bank hitelezői igényének alakulását, milyen vagyontárgyakon állt fenn a hitelezőnek zálogjoga, a felszámoló azokat mikor értékesítette, milyen összegeket utalt át a hitelezőnek, illetve a hitelező mikor és mire hivatkozással csökkentette hitelezői igényét. A fenti bizonyítás lefolytatása után lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy megalapozottan tudja elbírálni az erre az okra alapított felszámoló felmentése iránti kérelmet.

Budapest, 2012. január 23.

A Kúria Sajtótitkársága