Közalkalmazotti jogviszony megszűnése miatt sérelemdíj tárgyában tárgyalt ügyben hozott határozatot a Kúria illetékes tanácsa

Dátum

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.064/2020. számú ügyről.

A döntés elvi tartalma: a sérelemdíj mértékének megállapítása során kármegosztásnak nincs helye. A felperes 2016. április 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. Az alperes új vezetője a felperes vezetői megbízását 2017. március 14-ével visszavonta azzal, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, valamint a vezetői pótlék visszavonásáról is rendelkezett. Ezután a felperes 2017. május 18-ával lemondott a közalkalmazotti jogviszonyáról, mely így 2017. június 18-án szűnt meg. Az előzményi eljárásban a bíróság a jogerős részítéletével megállapította, hogy a felperes vezetői megbízását az alperes jogellenesen vonta vissza. A felperes keresetében elsődlegesen kártérítés, másodlagosan 6.325.200 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével 3.000.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest sérelemdíj címén, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte: elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását indítványozta, másodlagosan az elsőfokú ítéletben megjelölt összeg jelentős, legfeljebb 500.000 forintra való csökkentését kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabálysértésként nem jelölte meg a Pp. 206. §-át (bizonyítékok értékelése), így a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben rögzített tényállás volt az irányadó a személyiségi jogok megsértése, a nem vagyoni sérelem bekövetkezte, mibenléte vonatkozásában is. A felperes sérelemdíj megfizetése iránti keresetét találták részben megalapozottnak a bíróságok, e jogcímen marasztalták az alperest. Az alperes új érdemi (keresetet elutasító, vagy marasztalási összeget leszállító) határozat meghozatalára irányuló felülvizsgálati kérelmében a sérelemdíjjal összefüggésben konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg (Ptk. 2:52. § (1) bekezdés), így a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet megállapításai ebben a körben a jogalapot (a sérelemdíjra jogosultságot) illetően nem voltak értékelhetőek. Jogszabálysértésként hivatkozott az alperes a Ptk. 6:525. § (1) bekezdésének és az Mt. 172. §-ának megsértésére azzal, hogy a felperest kárenyhítési kötelezettség terhelte, így a sérelemdíj összege eltúlzott. Ezen álláspont téves. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a sérelemdíj összegszerűségének megállapítása során (akár a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása, megsértése miatt) a kármegosztás – a jogintézmény jellegére figyelemmel – nem alkalmazható. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdés alapján a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel járó kompenzációja. A nem vagyoni sérelem összegszerűen nem határozható meg, annak ellensúlyozása történhet pénzben. A pénzben kifejezett összeg jellegét tekintve kárpótlás, elégtétel az elszenvedett nem vagyoni hátrányért. Sérelemdíj esetén tehát nincs összegszerűen kifejezhető nem vagyoni sérelem, amelynek egy meghatározott részét a sértettre lehetne áthárítani, főleg nem a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott elmaradt jövedelmet (mely vagyoni kár) beszámítani ( Mt.172. § (1) bekezdés). Így az összegszerűen meghatározható károknál alkalmazható kármegosztás helyett a sérelemdíj összegénél mérlegelhető a sértett esetleges közrehatása. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdés a kártérítés szabályait a sérelemdíjra kötelezés feltételeire rendeli alkalmazni. Az összegszerűségről a (3) bekezdés rendelkezik akként, hogy itt értékelendő – többek között – a jogsértés súlya. Jelen ügyben a bíróságok a jogsértés súlyára figyelemmel a sérelemdíj összegét helyesen határozták meg a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a Pp. 221.§ (1) bekezdésben foglaltaknak is eleget téve. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2020. december 10.

A Kúria Sajtótitkársága