Közalkalmazott rendkívüli felmentése jogellenességének jogkövetkezményei tárgyában hozott határozatot a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. szeptember 23.

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.304/2019. számú ügyről.

A felperes 1994. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 2016. május 19-én rendkívüli felmentéssel megszüntette a jogviszonyát a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állítsa helyre közalkalmazotti jogviszonyát, és kötelezze az alperest elmaradt „munkabér” és cafeteria, továbbá hangszerhasználattal összefüggő költségtérítés megfizetésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperes részére hangszer- használattal összefüggő költségtérítést. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, és a 2016. május 18-án kelt rendkívüli felmentés jogellenességére tekintettel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította. A követelés összegére nézve a másodfokú bíróság az iratokat visszaküldte az elsőfokú bíróságnak. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Másodlagosan új határozat meghozatalát indítványozta a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős rész-közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2016. május 5-én elektronikus levelet küldött a főzeneigazgatónak címezve. Ez tartalmát tekintve – mint arra a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá – szakszervezeti tevékenységéhez kapcsolódott, és az abban foglaltak a zenekar tagjait érintették. A felperes ezen levél megfogalmazásakor szakszervezeti főbizalmiként járt el, az általa feltett kérdések a munkáltató és szakszervezet tevékenységéhez kapcsolódtak (Mt. 272. § (4) – (6) bekezdés), érintve a Kollektív Szerződéssel összefüggő problémafelvetést is. E körben nincs jelentősége annak, hogy az alperes az eljárás során a feltett kérdéseket „érdektelennek” minősítette, illetve olyannak, aminek nem lehetett érdemi kihatása, vagy válaszra sem érdemes. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a levelet azután fogalmazta meg, hogy a főzeneigazgató a szóbeli felvetései ellenére nem folytatott vizsgálatot, nem intézkedett. A levél tartalmát és továbbítását a szakszervezeti operaházi elnök is jóváhagyta. Nincs annak jelentősége, hogy nem a szakszervezet teljes vezetősége nyilvánított véleményt, a levelet a felperes saját nevében írta alá mint zenekari főbizalmi, amire jogosult volt, az a szakszervezeti elnök tudtával és jóváhagyásával történt. A levelet a felperes a zenekari tagok részére tájékoztató jelleggel küldte meg, mivel szakszervezeti főbizalmi tisztségéből adódóan kötelezettsége is volt a kollégák értesítése az általa feltárt és felvetett problémákról, illetve annak igazolása, hogy azok megoldására intézkedéseket kezdeményezett. A felperes a levelekben saját véleményét fogalmazta meg, személyiségi jogsértés megállapítására az, a kifejezésmódja miatt sem volt alkalmas, megfogalmazása nem volt indokolatlanul bántó, sértő és durva (Ptk. 2:45. § (1) bekezdés), a felhozott problémák megoldását várta. Ennek tükrében és az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatára is tekintettel nem volt megállapítható a munkáltató, a munkatárs becsületének vagy emberi méltóságának megsértése. A véleménynyilvánítás nem jogsértő még akkor sem, ha a megállapítás vitatható, azzal nem mindenki ért egyet. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény 5. pontjához fűzött indokolásban, és az 1. pontjában foglaltaknak megfelelően jelen esetben a felperes védett tulajdonságként szakszervezeti tisztségviselő státuszát jelölte meg (Ebktv. 8. § s), t)), az elszenvedett hátrány pedig jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése volt. Az alperesnek kellett tehát bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét vagy azt nem volt köteles megtartani. Ezen kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni. A 2015 decemberében kelt sms egyértelműen a felperes szakszervezeti tisztségviselői tevékenységére tesz kritikai észrevételeket azzal, hogy emiatt kilátásba helyezi a felperes jogviszonyának megszüntetését is, ha „nem állítják le”. A perben meghallgatott tanú úgy nyilatkozott, hogy „azt hallottam a folyosón, hogy a vezetőség részéről érkezett felé a jelzés, hogy vegyen vissza az aktív szakszervezeti tevékenységéből”. Másik tanúvallomás szerint pedig „szakszervezeti vezetőként ő sokszor került összetűzésbe”. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a felperest szakszervezeti tisztségviselői mivolta miatt érte hátrány. A Kúria helytállónak találta a másodfokú bíróság érvelését a felperes jogviszonya helyreállítása körében, jogszabálysértés nem történt. A kifejtettekre tekintettel a jogerős rész-közbenső ítéletet a Pp. 213. § (2) bekezdés alapján részítéletnek tekintve azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2020. szeptember 23.

A Kúria Sajtótitkársága