Köteles-e fizetni a munkáltató a vezető állású munkavállaló munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén? – Döntött a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. december 19.

 

A Kúria az Mfv.II.10.171/2019/5. számú elvi határozatában 2019. december 4-én kimondta: „A vezető állású munkavállaló munkaviszonyának munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az Mt.209.§ (6) bekezdése nem alkalmazható.”

A vezető állású felperes munkaviszonyát a munkáltatói jogkört gyakorló megyei önkormányzat közgyűlése 2016. április 28-án hozott határozatával indokolás nélkül megszüntette. A munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei iránt a felperes keresetet terjesztett el, amely eljárás eredményeképpen a Kúria ítéletével hatályában fenntartott jogerős közbenső ítélet megállapította, hogy a megyei önkormányzat közgyűlése határozatával  a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.
A jogkövetkezmények iránt folytatódó perben a felperes módosított keresetében elsődlegesen 12 havi távolléti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy a vezető állású személy munkaviszonyának munkavállaló általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye az esélyegyenlőség alapján munkáltatói jogellenes felmondás esetén is alkalmazható.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével – a felperes másodlagos kereseti kérelme alapján – az alperest 500.000 forint megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme 12 havi átlagkereset megfizetésére irányult, azonban annak jogalapját nem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ( Mt.) 82.§ (1) és (2) bekezdésére, hanem az Mt. 209.§ (6) bekezdésére alapította és joganalógia alkalmazását kérte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban joganalógia alkalmazása csak akkor merül fel, ha joghézag van, amely azonban a perbeli esetben nem volt megállapítható, ezért az Mt. munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményének általános rendelkezései az irányadóak.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az alábbi elvi kérdésben döntött:

A munkaviszony jogellenes munkáltatói megszüntetése esetén a munkavállaló választhat, hogy az Mt. 82.§ (1)-(2) bekezdéseiben szabályozott tételes kártérítési igényeket érvényesíti, vagy a kár bizonyítása nélkül az Mt. 82.§ (4) bekezdésében meghatározott, a munkavállaló felmondása esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget, mint a jogellenes megszüntetés kompenzációs átalányát igényli. Az Mt. 209.§ (6) bekezdése – mint jogkövetkezmény – a vezető állású munkavállaló munkaviszonyának munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén jogkövetkezményként nem alkalmazható.

Budapest, 2019. december 19.

A Kúria Sajtótitkársága