Kártérítési igény iránti perben hozott döntést a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. július 13.

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.297/2019. számú.
2009 májusában a rektor tárgyalást folytatott a felperessel, amelynek során felvetődött, hogy főiskolai tanár kinevezést kaphat. A főiskola kinevezési terve azonban a 2009-2010-es tanévre nem tartalmazta a megbeszélés szerinti főiskolai tanár pályázat kiírásának lehetőségét. Áthidaló megoldásként az alperes 2009. augusztus 15-től 2010. június 30-áig főiskolai docens kinevezést ajánlott a felperesnek, aki azt elfogadta. 2010. február 5-én főiskolai tanár munkakör betöltésére írtak ki pályázatot. A bizottság két ellenszavazattal a felperes pályázatát nem támogatta, tudományos főmunkatárs munkakörbe való kinevezését javasolta. Az alperes a felperest 2010. május 1-től tudományos főmunkatársi munkakörbe kinevezte, aki ezt elfogadta. A felperes 2010. szeptember 10-én az általa törvénysértőnek minősített kinevezés alapján ennek a helyzetnek az azonnali hatályú megszüntetését kérte. Az intézmény rektora 2010. szeptember 30-ai hatállyal megszüntette a felperes jogviszonyát. A felperes a munkáltató ezen intézkedését jogorvoslattal nem támadta. A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a hatályon kívül helyezését kérte és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes álláspontja szerint a főiskolai tanár kinevezéssel, valamint a TÁMOP pályázattal kapcsolatban a felek között a jogviszony létesítését megelőzően munkajogi megállapodás jött létre, amitől az alperes egyoldalúan, ezáltal jogellenesen eltért. Ebből következően a határozott időre szóló docens kinevezés semmis volt. E körben a másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a Kjt. 21. § (1) bekezdése és az Ftv. 88. § (1) bekezdése, valamint az alapján, hogy a felperes a docens kinevezést határidőben saját maga sem támadta, az abban foglaltakat elfogadta, a kinevezés nem volt jogellenes. A másodfokú bíróság azt is helytállóan rögzítette, hogy nem lehetett arra következtetni, miszerint a felek között a főiskolai tanár foglalkoztatásra vonatkozóan létrejött volna a megállapodás. Nem támasztották alá bizonyítékok, hogy a felek valamennyi lényeges feltételben, közös elhatározással megállapodtak volna. A rektor nyilatkozatát nem lehetett e körben konkrét ígéretnek tekinteni, hiszen a felperest az Ftv. 86. § (4) bekezdése alapján a miniszterelnök nevezhette ki főiskolai tanárrá. Ugyancsak helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság ítéletében, hogy a rektor csak a pályázat kiírására tehetett ígéretet, és ezzel a felperesnek is tisztában kellett lennie. Az alperes az Ftv. 88. § (1) bekezdése, illetve a Foglalkoztatási Követelményrendszer előírásainak betartásával járt el. A felperes sérelmezte, hogy a 2009-2010-es tanévtől sem történt meg a főiskolai tanár kinevezése. Az alperes bizonyítási kötelezettségének eleget tett azzal, hogy igazolta, miszerint a 2009-2010-es tanévre elfogadott éves foglalkoztatási tervben nem szerepelt ezen főiskolai tanár álláshely, ezért kellett azt módosítani. Ennek következtében lehetett 2010 februárjában az álláshelyre pályázatot kiírni. A felperes 2010. április 26-án a szenátusi ülésen azonban pályázatát visszavonta, mely nyilatkozatát utóbb határidőben nem támadta, ezért nem történt meg a pályázat elbírálása. Ez azonban jogszabálysértés megállapítására és kártérítés megítélésére nem adhatott alapot. Téves azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy a felperes pályázata a mai napig nincs elbírálva, hiszen azt saját maga visszavonta. A jogviszony megszüntetéséig sem kérte a főiskolai tanár pályázat elbírálását. Ugyancsak helytálló azon másodfokú bírósági érvelés, hogy a felperes a főiskolai tanár pályázatának visszavonását tévedés címén megtámadhatta volna annak érdekében, hogy azt mégis elbírálják. A felperes sérelmezte a TÁMOP programból való kizárását, ami részére jövedelemkiesést eredményezett. Peradat, hogy a felperes által készített tervezetet módosították, annak az összegszerűségét is változtatták, ehhez azonban a felperes hozzájárulását nem kellett kérnie az alperesnek. A jogerős ítélet ugyancsak helyesen, a bizonyítékok helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes tudott az altémáját érintő változtatásokról és arról, hogy ezzel összefüggésben milyen további tevékenységet kell végeznie. A 2010. június 1-jén kelt e-mailben azonban azt közölte, hogy „A fentiekre tekintettel a programban nekem feladataim és szerepem nincsenek.” Ebből a munkáltató alappal vonta le azt a következtetést, hogy a felperes nem kíván a továbbiakban a munkában részt venni. A felperes állította, hogy a munkáltató vele szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. Helyesen rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a munkaviszony hossza nem tekinthető az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti olyan tulajdonságnak, amihez az egyenlő bánásmód követelményének megsértése kapcsolódhatna, mivel ez nem személyhez fűződő tulajdonság. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2020. július 13.                       

A Kúria Sajtótitkársága