80 éve, 1941. szeptember 25-én hunyt el Juhász Andor, a Magyar Királyi Kúria Elnöke.
„tudós pallérozott elme, a pozitív jogszabályok kitűnő ismerője és alkalmazója, de emellett mély érzésű ember volt..., aki a rideg paragrafusok útvesztőjében is megtalálta mindig a humánumot...” (Eöttevényi Olivér)
1864. szeptember 17-én született Kassán. „Olyan családból származott, amely a magyar középosztály nemes hagyományait ápolta. A komoly munka, a vállalt kötelességek lelkiismeretes teljesítése, s a magánélet keretén túl, a közért való önzetlen tevékenykedés volt ennek a társadalmi rétegnek a hagyománya, melyet nem ejtett rabul az anyagiak utáni hajsza, ellenben, amelynek az otthonába derűt varázsolt a családi élet melege.” (Eöttevényi Olivér)
A gyermekkori évekre Juhász Andor leendő feleségének, Fleischer Etelkának írt levelében így emlékezik. „... jól viseltem magamat, s a könyvektől sem irtóztam. Így tartott a boldog gyermekkor úgy 13-14 éves koromig. Ekkorra már kisebb testvéreim is felnőttek, s nékem egy felette nehéz szerep jutott feladatul... mintául szolgálni a többieknek... a 8 gymnasiumot jeles eredménnyel elvégeztem. Kiállottam a jogi vizsgálatokat és én lettem az első doctor iskolatársaim között… A szigorlatokat egy év alatt letettem, s mint félig-meddig kész ember az életbe léptem. Ekkor kezdtem csak eszmélni..., hogy talán mégsem az az ember egyedüli rendeltetése, hogy magába szedje azt a sok okos és bolond dolgot, amit mások a világ kezdete óta összefirkáltak, hogy úgy szóljunk és tegyünk, amint azt mások kívánják és jónak tartják, hanem talán az, hogy élvezzük s boldogan átéljük ezt a rövid földi életet, szóval, hogy a tanulás és a fáradozás csak eszköz, az igazi életcél csak a magunk és mások boldogítása lehet.”
Kassán végezte a középiskolát, és jogi tanulmányait is Kassán, a Királyi Jogakadémián kezdte, majd a Budapesti Királyi Tudományegyetemen fejezete be. 1887 júliusában avatták a jogtudományok doktorává. Jogi pályáját édesapja ügyvédi irodájában kezdte, 1886 szeptemberétől pedig a Kassai Törvényszék joggyakornoka lett. 1888-tól a járásbíróságon aljegyzői, 1890. április 14-étől a Miskolci Királyi Törvényszéken jegyzői kinevezést kapott.
1889. december 28-án kötött házasságot Fleischer Etelkával. Két fiuk született, Zoltán és István, akik gépészmérnöki végzettséget szereztek és az első világháborút követően igazgatóságuk alatt lett Magyarország egyik legjelentősebb nagyvállalata a Gamma Finommechanikai Gépek és Készülékek Gyára.
Juhász Andor választott pályájáról 1889-ben így írt feleségének. „...A te választottad egy egyszerű köznapi jogász, ki életfeladatául nem azt tűzte ki, hogy lefesse, megörökítse azt, ami szép, jó és nemes - (azt legfeljebb szívébe zárhatja) -, neki egy kevésbé megkapó, bár szintén tiszteletet érdemlő foglalkozás jutott osztályrészül: kutatni az igazat, elzárni szívét az anti- és sympathiák elől és csak a hideg ész és rideg tudás szavára hallgatva kijelenteni a hozzá fordulókhoz, hogy: ez az igazság.”
1891-ben nevezték ki a Miskolci Járásbíróságra aljárásbíróvá. 1895-től lett a Kassai Királyi Törvényszék bírája, majd 1898-tól a Kassai Királyi Ítélőtábla elnöki titkára, 1901-től pedig bírája. 1906 decemberétől a Magyar Királyi Kúrián a IV. polgári tanácsban előbb kisegítő, majd előadó bírói tevékenységet végzett öt éven keresztül.
„Nem kereste a túlzásokat, szertelenségeket, nem kereste a feltűnést, nem befolyásoltatta magát pillanatnyi ötletek által. Mindenkor a másoknak jót akaró és az igazságot kereső ember varázsa áramlott belőle. Megóvta tudása is. Juhász Andor sokat tudott, büntetőt éppúgy mint magánjogot. ...Kassán bon mot-ként járta, hogy a Budapesti Közlönynek állandó Juhász Andor- rovata van; oly gyors egymásutánban jöttek a kineveztetései.”
Juhász Andort az Igazságügyminiszter 1911. augusztus 23-án nevezte ki a Budapesti Királyi Törvényszék Elnökévé. Az előtte álló teendőkről így szólt székfoglaló beszédében:
„A legsürgetőbb és legfontosabb teendő kétségen kívül az, hogy tárjuk ki a törvénykezés csarnokának az ablakszárnyait az összes emeleteken, hogy azokon át teljes erejével hatolhasson be ide, közénk a pezsgő élet friss levegője. Ebben az irányban a döntő lépés máris megtörtént. A nyilvánosságra, közvetlenségre és szóbeliségre alapított új polgári perrendtartás országos törvénytárunkba iktatva már csupán a gyakorlat szentesítésére vár. Lomtárba kerülnek a bíró erejét kimerítő tisztánlátását elkápráztató periratszörnyetegek...”
Elnökségének ideje alatt lépett hatályba az új polgári perrendtartás, került felállításra a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság, és ekkor olvadt be a kereskedelmi- és váltótörvényszék a Budapesti Királyi Törvényszékbe.
1915. július 18-ától a Budapesti Királyi Ítélőtábla elnöki tisztségére kapott kinevezést. A reá váró feladat nagyságáról székfoglaló beszédében így fogalmazott: „Nékem is erőt fog adni bírói pályám lelkes szeretete és a magyar igazságszolgáltatás fejlődésébe vetett megingathatatlan hitem és bizalmam... Letett eskümhöz híven mindig lelkiismeretesen teljesíteni fogom a független és pártatlan bíró szent kötelességét. Vezetői működésemben pedig amellett, hogy lelkes szószólója leszek a bírói kar és a bírósági személyzet testületi és jogos magánérdekeinek, egész lelkemből arra fogok törekedni, hogy a felügyeletemre és vezetésemre bízott bíróságok önzetlen, buzgó és szakavatott munkásságuk révén állandón részesei maradjanak a jogkereső közönség osztatlan bizalmának és tiszteletének.” A Tanácsköztársaság alatt, 1919 márciusában állásából elmozdították, letartóztatták és két héten át túszként tartották fogva.
A Budapesti Királyi Ítélőtáblát 1925-ig vezette, 1925. augusztus 11-én a Magyar Királyi Kúria Elnökévé nevezték ki. Beiktatásakor ekként fogalmazott:
„... Mindenkor híven és szigorúan alkalmazkodni fogok a Kúria ősi tradícióihoz, amelyek végeredményben arra irányulnak, hogy nemzetünknek minden egyes tagja állandóan meggyőződést meríthessen a Magyar Királyi Kúria ítélkezéséből arról, hogy a magyar bíró magasan felette áll minden társadalmi és minden politikai áramlatnak és ..., hogy a magyar igazságszolgáltatás csarnoka, temploma a jogegyenlőségnek, amelyben hiába keressük azokat a válaszfalakat, amelyeket odakünn a gyarló ember emel koronként váltakozó helyen és váltakozó magasságra saját maga és embertársa közé és, hogy ebben a templomban egyetlen szentség a tisztelet tárgya és ez az igazság eszméje.”
A Kúria vezetése mellett örökösödési és hiteljogi ügyekben is eljárt. Ezek közül jelentős per volt az elnöksége során elbírált Ferri Lipótné hagyatéki pere, valamint a Molnár Ferenc író által a Vígszínház ellen indított per is. Elnöksége alatt 41 polgári jogegységi döntvényt fogadott el a Kúria.
Juhász Andor 1934 szeptemberében, 70. életévének betöltése után vonult nyugalomba. Bíróként és elnökként is a bírói függetlenséget tekintette elsődlegesnek, ennek követelményét beszédeiben és írásaiban is folyamatosan hangsúlyozta. A Kúrián 1934. január 8-án elmondott utolsó évnyitó beszédében így fogalmazott:
„... a bírói függetlenség tulajdonképpen a legkínosabb függést jelenti, nevezetesen a bírónak saját lelkiismeretétől való függését, sokkal nehezebb ugyanis saját lelkiismeretünk kétségeit leküzdeni, mint a főnök utasításait híven teljesíteni.”
Beszédeiben többször fogalmazott meg kritikát a Képviselőház törvénygyártásával szemben, bírálta az igazságszolgáltatásnak juttatott szerény költségvetést, de felemelte szavát a bírói eljárás lassúsága ellen is. Vallotta, hogy „jó bíró csak sokat tapasztalt bölcs észjárású, embertársai sorsát a szívén viselő, derült kedélyű, becsületes, erkölcsös, jó ember lehet”.
Juhász Andor 1915 decemberétől lett tagja a Főrendiháznak és több testület - Jogvédő Egyesület, Felvidéki Egyesületek Szövetsége - elnökének is megválasztották. Tagja volt az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület igazgatóságának, világi tanácsbírája a Dunamelléki Református Egyházkerületnek, kültagja a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Államvizsgálati Bizottságának, és mint az egyik magyar tag tevékenykedett a Hágai Állandó Választottbíróság munkájában. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Magyar Jogi Szemlének, és közreműködött a Polgári Határozatok Tára jogeseteinek kiválasztásában is. Összegyűjtött beszédeit az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület 1935-ben könyv formájában adta ki. 1930 áprilisában megkapta a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét. Nyugállományba vonulását követően életfogytig tartó kinevezést kapott a Felsőház tagjává, majd 1936-ban a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot is megkapta. 1941. szeptember 25-én, 77 éves korában hunyt el.
„Azért volt jó bíró, mert bővelkedett nagy emberi tulajdonságokban, bírótársaitól is azt kívánta, hogy emberi jellemvonásokkal ékeskedjenek.” (Ruhmann Emil)
Felhasznált irodalom:
Juhász Andor: Beszédek, Budapest, 1935. Országos Bírói és Ügyészi Egyesület
Eöttevényi Olivér: Dr. Juhász Andor emlékbeszéd, Budapest 1943.
Juhász Andor, Jogállam, 1925/7.
Ruhmann Emil: Juhász Andor, Magyar Jogi Szemle, 1941/19.
Bódiné Beliznai Kinga: 150 éve született Juhász Andor. In Bódiné Beliznai Kinga (szerk.): A Kúria és elnökei II. Bibliotheca Curiae. Budapest, 2015. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 9-56.
Fénykép: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8357 (2021.szeptember 25.)
Werbőczy Kutatóintézet