Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.161/2019. számú ügyről.
Az alperes 1985. március 6-tól 1993. május 9-ig állt a felperes alkalmazásában. Az előzményi eljárásban a bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy a felperes kártérítési felelősséggel tartozik az alperes halláskárosodás foglalkozási megbetegedéséért, melyre tekintettel jövedelempótló kártérítés fizetésére köteles. A felperes keresetében a keresetveszteségi járadék megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy a volt munkavállaló 2013. augusztus 7-vel az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, így keresetvesztesége nem merülhet fel. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperest terhelő keresetveszteségi járadék összegét leszállította. A másodfokú bíróság részítéletében a leszállított keresetveszteségi járadék mértékével kapcsolatos rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A folytatandó eljárásban a felperes elsődleges és másodlagos kereseti kérelmet terjesztett elő, mindkettőben az őt terhelő keresetveszteségi járadék leszállítását kérte 2013. augusztus 7-től kezdődően. Az alperes nem vitatta a felperes követelésének jogalapját, azt, hogy a járadék leszállítására irányuló kereseti kérelem megalapozott, azonban annak összegszerűségével nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes másodlagos kereseti kérelmének helytadott, és a felperest terhelő keresetveszteségi járadék összegét ennek megfelelőn leszállította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperes jövedelempótló kártérítési járadékát leszállította. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, vagy a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal állította, hogy az életfenntartás céljára adott és már felhasznált járadék ugyan nem követelhető vissza, ez azonban nem jelentheti azt, hogy a járadék összege nem az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől lenne leszállítható. Az elsőfokú bíróság annak összegszerű megállapítása érdekében, hogy mennyi lett volna az alperes öregségi nyugellátása, ha a keresetveszteségi járadékra való jogosultságát megalapozó egészségkárosodása nem következik be, könyvszakértői véleményt szerzett be. A szakvélemény értelmében „Az alperes elérhető nyugdíjának a számszerűsítéséhez a szakértői vizsgálat az elérhető szolgálati időként a nyugdíj megállapító határozat mellékletében szereplő, a nyugdíjbiztosító által elismert adatok mellett, figyelembe vette az 1996. 10. 16-tól 2013. 08. 06-ig terjedő időszak napszámait... Ennek alapján a szakértői számításokban figyelembe vett szolgálati idő 14179 nap, azaz 38 év 309 nap”. A szakvélemény további megállapítása értelmében, „Ha 1996. október 16. napjától 2013. augusztus hó 6. napjáig, tehát az alperes nyugdíjazásának időpontjáig az alperes részére megállapított elérhető átlagkereseteket úgy kell tekinteni, mintha az munkaviszony keretében megszerzett munkajövedelem lenne, és úgy kell tekinteni, mintha az alperes ezután a nyugdíjjárulékot is megfizette volna, akkor 2013. augusztus 6. napján az alperes részére a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 116.126 forint/hó összegű nyugdíjat állapított volna meg”. Az elérhető nyugdíj mértékét az alperes az eljárás során maga sem vitatta, és a bíróság jogerősen már korábban azt is megállapította, hogy 191.160 forint tekintendő „bázis” kártérítési járadékként. Az elsőfokú bíróság fentieket helyesen értékelte, az összegszerűséget illetően azonban tévedett. Az Szja. törvény 1. számú mellékletének 1.1.2. pont a) pontja szerint a nyugdíj adómentes, míg b) pontja értelmében adómentes bevétel a nyugdíjban részesülő magánszemély jövedelempótló kártérítési járadéka, feltéve, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
A felperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperesnek a nyugdíja mellett kifizetett járadék után a munkáltatónak nincs személyi jövedelemadó levonási és befizetési kötelezettsége a NAV felé. Fentiekre figyelemmel a nettó összegben folyósított nyugellátásból a már adófizetési kötelezettséggel nem terhelt (nettó) összegű járadékot kell levonásba helyezni. Az így számított járadék összege szintén Szja. mentes. A felperes a felülvizsgálati kérelemben – a szakvéleménynek és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően – helytálló számítási módot alkalmazva határozta meg az alperes részére fizetendő járandóságot, amivel a Kúria teljes mértékben egyetértett. A fentiek alapján a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperest a rendelkező részben foglaltak szerint marasztalta (Pp. 275. § (4) bekezdés).
Budapest, 2020. március 9.
A Kúria Sajtótitkársága