Jogalap nélküli gazdagodás tárgyában hozott döntést a Kúria illetékes tanácsa

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. január 23.

Tájékoztató a Pfv.V.21.675/2019/3. számú egyedi ügyben.

Az I. rendű alperes ingatlanokat adott lízingbe egy perben nem álló gazdasági társaságnak mint lízingbevevőnek. A lízingbevevő az ingatlanokon egyetemi kollégiumot kívánt létesíteni. Ennek érdekében megrendelőként vállalkozási szerződést kötött a perben szintén nem álló vállalkozóval, aki a beruházást részlegesen megvalósította, időközben azonban a megrendelő fizetésképtelenné vált, emiatt a vállalkozó díjkövetelését nem egyenlítette ki. Az I. rendű alperes a lízingszerződést felmondta, az ingatlanok egy részét a II. rendű alperesnek 642.000.000 forintért adásvétel útján értékesítette, a lízingbevevővel pedig úgy számolt el, hogy a mintegy 1,7 milliárd forint tartozást a befolyt vételárral csökkentette. A Kúria egy korábbi határozatában az I. rendű alperes lízingbeadót több, mint 688.000.000 forint megfizetésére kötelezte a vállalkozó részére. Megállapította, hogy az ingatlanokon létesített felépítmény tulajdonjogát a lízingbeadó mint telektulajdonos szerezte meg, így mintegy 2,5 milliárd forint értékű ingatlanhoz jutott, a lízingbevevő tartozását ezzel az összeggel kellett volna csökkentenie. A lízingszerződés elszámolása és az adásvételi ügylet együttesen fedezetelvonó hatásúak voltak, mivel a vállalkozó díjkövetelésének a kielégítési alapját vonták el.
A vállalkozó szerződéssel a felperesre engedményezte a vállalkozói díj és kamatai iránti követelését.
A felperes keresetében az engedményezési szerződésre hivatkozva 1.131.103.951 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni a lízingbeadó I. rendű alperest és az ingatlanokat megvásárló II. rendű alperest. Arra hivatkozott, hogy a keresettel perbe vitt költségértékű felépítmény ellenértékét az I. rendű alperes nem fizette meg jogelődje (az engedményező vállalkozó) részére, és miután jogelődje és az I. rendű alperes között szerződéses jogviszony nem állt fenn, keresetének jogcímét a jogalap nélküli gazdagodásban jelölte meg. A II. rendű alperes tekintetében arra hivatkozott, hogy ő mintegy 670.000.000 forintért jutott hozzá a kb. 2,5 milliárd forint értékű ingatlanokhoz, így jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz.
A bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítélete indokolásában – egyebek mellett – kiemelte, hogy a felperes által a kereset alapjául kizárólagosan megjelölt engedményezési szerződéssel a felperes az engedményező vállalkozónak az általa kötött vállalkozási szerződésből eredő, az engedményezési szerződés tárgyaként abban kifejezetten megjelölt vállalkozói díjkövetelését szerezte meg, csak ennek érvényesítésére rendelkezett kereshetőségi joggal (ún. perbeli legitimációval), jogalap nélküli gazdagodás címén azonban nem érvényesíthet igényt. Arra is rámutatott, hogy a felperes – az általa hivatkozott engedményezési szerződésen kívül – nem igazolt, nem is állított olyan vagyoneltolódást közte és az alperesek között, amely jogalap nélküli gazdagodás címén megilletné.

Budapest, 2020. január 23.

A Kúria Sajtótitkársága