A hulladékgazdálkodási és a fémkereskedelmi szabályok esetében létezik egy olyan közös halmaz, amelyre mindkét jogterület szabályai irányadóak, de egyik terület engedélyei nem váltják ki a másik terület előírásait

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. január 22.

A Kúria Közigazgatási Kollégium a Kfv.I.35.090/2018/8 számú ügyben hozott határozatot.
A döntés elvi tartalma: A hulladékgazdálkodási és a fémkereskedelmi szabályok esetében létezik egy olyan közös halmaz, amelyre mindkét jogterület szabályai irányadóak, de egyik terület engedélyei nem váltják ki a másik terület előírásait. 2) A fémkereskedelmi engedély köteles anyagot ellenszolgáltatás esetén is visszterhesen kell megszerezni. 3) A Fémtv. szerinti felvásárlásnak nem tényállási eleme az üzletszerűség. 4) A fémkereskedelmi tevékenység egy olyan láncra fűzhető fel, amely a felvásárlással kezdődik és a hasznosítással zárul. Ennek keretei között a „más személy” az a felvásárlón kívüli személy, aki a hasznosítással oksági kapcsolatban áll. 5) Fémkereskedelmi tevékenységet csak az folytat, aki a Fémtv.-ben meghatározott hasznosítás céljából vásárol fel, amikor is a hasznosítást őt követő más személy is végezheti. 6) A fémkereskedelmi bírság alapja a felvásárolt fémkereskedelmi engedélyköteles anyag mennyisége.

A fémhatósági kereskedelmi engedéllyel nem rendelkező felperes a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: régi Ht.), illetve 2013. január 1. napjától a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. tv. (a továbbiakban: Ht.) szerint kiadott engedély alapján folytatta fém- és papír termékeket érintő hulladékgazdálkodási tevékenységét. A fémhulladékok beszerzésére mind begyűjtéssel, mind ellenérték fejében sor került. A 2012. január 1. és 2016. november 21. közötti időszakban a felperes a G.F-től pénzbeli ellenérték fejében, a 2013. november 25. és 2016. november 21. között a telephelyükről való elszállítás ellenében a H.Kft.-től és a Knaus Tabbert Kft.-től szerzett be fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot, melyet tovább értékesített.

A hatóság a felperes terhére fémkereskedelmi tevékenység fémkereskedelmi engedély hiányában történő folytatása miatt fémkereskedelmi bírságot szabott ki, elrendelte a lefoglalt fémkereskedelmi engedélyköteles anyag elkobzását és értékesítését. Költségei tekintetében  az értékesítést követően való rendelkezést írta elő.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A jogerős ítélet ellen a felperes az I. időszak, az alperes az I. és II. időszak tekintetében élt felülvizsgálati kérelemmel: ennek következtében a Kúria a teljes jogerős ítéletre nézve folytatta le a felülvizsgálati eljárást.

Először a fémhulladék gyűjtésere irányadó hulladékgazdálkodási, környezetvédelmi és a fémkereskedelmi szabályok egymáshoz való viszonyát vizsgálta.

A felperes mind a régi Ht., mind a Ht. hatálya alatt jogosult volt hulladék gyűjtésére. A  fém tárgyakra, anyagokra azonban mindenkor léteztek saját, speciális szabályok, és törvényi engedély hiányában az egyik szabályozási kör nem válhatta ki a másik rendszer szerint irányadó előírásokat, ugyanakkor a szabályok együttes alkalmazása nélkül nem lehet fémmel kapcsolatos hulladékgazdálkodási és gyűjtési tevékenységet végezni. Az is megállapítható, hogy míg a Htv. és a Fémtv. között a hulladékra vonatkozó szabályozás folytán létezik közös terület, addig a környezetvédelmi előírások alapvetően eltérő szempontból, a környezet védelme miatt szabályoznak egyes tevékenységeket. A környezetvédelmi normák és a Fémtv. között nem mutatható ki az az oksági kapcsolat, mint ami a Fémtv. és a Htv. között. A felperes I. időszakot érintő felülvizsgálati kérelme ezen okok miatt megalapozatlan.

A Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 2) pontja szerint a fémkereskedelmi tevékenység a (2) bekezdésben foglaltak kivételével (járművekhez kapcsolódó fémekkel való kereskedés), a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak – a felvásárló vagy más személy által – e törvényben meghatározott hasznosítás céljából történő felvásárlása. A Fémtv. ezen szakasza kapcsán a Kúria az alperesi felülvizsgálati kérelem nyomán azt elemezte, kik azok, akik a II. időszakban folytathatnak fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységet, ki az a „felvásárló” és a „más személy”.

A „felvásárló” fogalmát a Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 4) pontja szerinti felvásárlásra vonatkozó definícióból le lehet vezetni. Így felvásárlónak az minősül, aki fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében szerez be. Alperes alappal hivatkozott arra, hogy a Fémtv. meghatározásában a felvásárlásnak, azaz felvásárlóvá válásnak nem fogalmi eleme sem a rendszeresség, sem az üzletszerűség. A „felvásárló” fogalmának bevezetésével a Fémtv. kiküszöbölte az üzletszerűséget, mint tényállási elemet, amely a régi Fémtv. 2.§ e) pontja szerinti „felvásárlás”-ban egyébként még szerepelt. Így az elsőfokú bíróság szükségtelenül tért ki arra, hogy a felperes a felvásárlást a II. időszakban üzletszerűen folytatta-e, vagy sem. Az alperes vonatkozó felülvizsgálati kérelme alapos volt.

A Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 4) pontjának alkalmazásában az „ellenérték” és az „ellenszolgáltatás” egyaránt a felek közötti olyan kötelmi jellegű kapcsolatra utal, ahol a Ptk. 6:61.§-a szerinti visszterhesség vélelmének megfelelően szolgáltatás-ellenszolgáltatás állítható szembe. Az „ellenérték” egyértelműen a pénzbeli ellenértékre irányadó, az „ellenszolgáltatás” minden más, de mindenképpen visszterhesnek minősülő esetre. Az „ellenszolgáltatás” alkalmazhatósága esetén a felvásárlónak nyújtania kell valamilyen szolgáltatást a fémhulladék átadója részére. Pl. a fémhulladék saját maga javára történő elszállítása mellett szállítási szolgáltatást nyújt az átadótól harmadik személyhez. Az, hogy a felvásárló saját magához elszállítja a fémhulladékot és így mentesíti az átadót a további tárolás alól, nem felel meg a visszterhesség követelményének. A II. időszakban a H. Kft.-től és a K. Kft.-től való beszerzéseknél az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes nem tekinthető felvásárlónak. Az alperes vonatkozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A „más személy” fogalmának meghatározása során a Kúria azt tekintette irányadónak, hogy a Fémtv. a 2.§ (1) bekezdés 2) pontjában a fémkereskedelmi tevékenység meghatározását egy olyan láncra fűzi fel, amely a felvásárlással kezdődik és Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 5) pontja szerinti hasznosítással zárul: fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fémtartalmának feldolgozása, beolvasztása, megmunkálása, átalakítása. Ennek keretei között a „más személy” az a felvásárlón kívüli személy, aki a hasznosítással oksági kapcsolatban áll. A láncolat figyelmen kívül hagyása miatt mind az elsőfokú bíróság, mind az alperes téves következtetést vont le a „más személy” fogalmára. Ugyanakkor ez a tévedés nem befolyásolta azt a tényt, hogy a II. időszakban a felperes a G. Kft.-től ellenérték fejében szerezte meg a fémhulladékot, és így vizsgálandóvá vált, hogy sor került-e hasznosításra. Az elsőfokú bíróság a tényállás további vizsgálata nélkül tévesen zárta ki a II. időszakban a G. Kft.-től történő felvásárlást a jogsértés köréből.

A „más személy” fogalma kapcsán hivatkozott láncból az is következik, hogy a Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 2) pontja szerinti fémkereskedelmi tevékenységet csak az folytat, aki e törvényben meghatározott hasznosítás céljából vásárol fel, amikor is a hasznosítást más személy is végezheti. A felperes saját maga nem hasznosított, így nem kerülhető meg annak vizsgálata, hogy a láncban őt követően van-e ilyen tevékenységet folyató más személy. Ennek hiányában a felperes részéről a fémkereskedelmi köteles anyag felvásárlása nem fémkereskedelmi tevékenység. Azonban ezt a kérdést az alperes nem vizsgálta, a tényállás további feltárása szükséges.

Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a fentiek szerinti eltérő indokolással hatályában fenntartotta.
Az új eljárás során az I. időszakban megállapítható a felperes terhén jogsértés a G.Kft.-től történt, erre az időszakra eső mennyiség beszerzésre. A II. időszakban a H.Kft-től és a K.Kft..től való beszerzésekkel a felperes nem követett el jogsértést. A II. időszakban a G. Kft.-től ellenérték fejében történő felvásárlások miatt akkor valósult meg jogsértés, ha a felperest követő láncban van olyan más személy aki a felperes által felvásárolt fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a Fémtv. szerinti módon hasznosítja; ebben a kérdést az alperesnek további tényállást kell megállapítania, mennyiben a már rendelkezésre álló bizonyítékok nem elégségesek, szükség szerint további bizonyítást kell lefolytatnia.

A Kúria az új eljárás szempontjai között vizsgálta az alperes bírság alap meghatározására vonatkozó felülvizsgálati kérelmét. Mivel a közigazgatási eljárásban a Fémtv. 15.§ (4) bekezdésének megfelelően a határozatok meghozatalának időpontjában hatályos Fémtv. rendelkezései szerint történt meg a bírság alapjának, mértékének a meghatározása, megalapozatlan volt az alperesi felülvizsgálati kérelemnek a régi Fémtv. 11.§ (4) bekezdés a) pontjára való hivatkozása. Ugyanakkor az alkalmazott Fémtv.-nek a 11.§ (3) bekezdése, akárcsak a régi Fémtv. hivatkozott rendelkezése, szintén a jogsértéssel érintett fémkereskedelmi engedélyköteles anyag mennyiségéhez rendeli a bírság alap megállapítását. A felperes esetében a jogsértés az I. időszak tekintetében már megállapítottan, a II. időszakban a tényállás további feltáráshoz képest a felvásárlással valósult, illetve valósulhat meg, így a bírság alapja a felvásárolt mennyiség. Az alperes ezen felülvizsgálati kérelme érdemben alapos volt.

Budapest, 2019. január 22.

A Kúria Sajtótitkársága