Tájékoztató a Kúria Pfv.VIII.20.644/2019. számú egyedi ügyben hozott határozatról.
A felperesek keresetükben hozzátartozójuk halála miatt az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni arra tekintettel, hogy az alperes keretében dolgozó háziorvos 2011. október 10. és 14. között a hozzátartozójuk mellkasi panaszai megfelelő elemzésének és a szükséges teljes körű vizsgálatok elvégzésének elmulasztása miatt nem ismerte fel az elhunyt szívbetegségének súlyosságát, e mulasztása folytán nem utalta sürgősséggel kardiológushoz, ezáltal csökkentve életbe maradási esélyeit. A felperesek hivatkoztak továbbá arra, hogy a teljes háziorvosi ellátás időszakában a háziorvos a felperesek hozzátartozójának ismert cukorbetegségét és magas vérnyomását nem megfelelően kezelte: az alkalmazott gyógyszert a beteg túl alacsony adagban kapta, nem irányította cukorbeteg szakellátásra, nem hívta fel figyelmét a megfelelő életmód és étrend fontosságára. Elmulasztotta a beteg elengedhetetlen szűrővizsgálatokra való beutalását is, emiatt nem került felismerésre a szívbetegsége, amely csökkentette életben maradási esélyeit.
A 2012-ben indult perben a háziorvos tevékenysége és annak szakmai megítélése miatt több szakértő bevonásával hosszadalmas szakértői bizonyítás volt szükséges, a felek magánszakértői véleményeket is csatoltak az eljárás során.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a szakvélemények közötti ellentmondások feloldása érdekében kirendelte az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületét, amelynek többszörösen kiegészített szakvéleményére figyelemmel az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A széleskörű első- és másodfokú szakértői bizonyítás ugyanis a felperesek keresetét nem alapozta meg, a felperesek nem tudták valamennyi megjelölt körülmény tekintetében bizonyítani, hogy azok a háziorvos részéről felróható mulasztást jelentenek, a megállapított mulasztás tekintetében pedig az alperes sikerrel mentette ki magát a felelősség alól. A rendelkezésre álló orvosi dokumentáció és szakvélemények alapján a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség kezelését a háziorvos megfelelően, kellő gondossággal végezte. A háziorvos valóban nem a legnagyobb gondossággal járt el a cukorbetegség szövődményei kiszűrésére hivatott szűrővizsgálatok tekintetében, azonban a másodfokú eljárásban beszerzett aggálymentes szakvélemény alapján e mulasztások nem álltak okozati összefüggésben a felperesek hozzátartozójának halálával. A beteg panaszmentessége folytán invazív kardiológiai vizsgálat javallata nem állt fenn, ezért a szakvizsgálatok elmaradása és az életben maradási, túlélési esély csökkenése között nem állapítható meg az okozati összefüggés. Az alperes a háziorvosi alapellátás keretein belül a 2011. október 10. és 13. közötti időszakban szakmai szabályszegést, mulasztást nem követett el, az pedig, hogy október 14-én a panaszmentes beteget nem vizsgálta meg, nem volt okozati összefüggésben az esti órákban bekövetkezett és a beteg halálát okozó infarktussal.
Budapest, 2020. június 4.
A Kúria Sajtótitkársága