A hivatásos szolgálati viszonyban álló személy részére megállapítható szolgálati időpótlék tárgyában döntött a Kúria

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. május 3.

Tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.452/2018 számú ügyben hozott határozatáról.
A felperes 1991. augusztus 28-ától állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesnél. Az alperesi Rendőr-főkapitányság vezetője a 2016. július 29-én kelt parancsával a felperes szolgálati időpótléka összegét 2016. augusztus 28-ai hatállyal a rendvédelmi illetményalap 150%-ában állapította meg.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 150%-os szolgálati időpótlékra 2015. augusztus 28-ától jogosult.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 156.§ (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az „eltöltött” kifejezés tartalmilag megfelel a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (régi Hszt.) 100/A.§ (1) bekezdésében szereplő „betöltése utáni” kifejezésnek. Mindkét jogszabályszöveg a betöltött szolgálati év figyelembevételével határozta meg a szolgálati időpótlékra való jogosultságot, nem pedig az adott év megkezdésével.

A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2015. augusztus 28. napi hatállyal jogosult 150%-os időpótlékra. A másodfokú bíróság a jogszabályi rendelkezések együttes értelmezésével  arra a következtetésre jutott, hogy a hivatásos állomány tagját a pótlék első ízben a szolgálati viszonyban eltöltött 10. év első napjától – a felperest a 25. év – kezdődően illeti meg, mert a Hszt. 156.§ az arra való jogosultságot nem a 10. évet követően, hanem a 10. évtől kezdődően írja elő, amellyel összhangban a Hszt. 10. számú melléklete   az 5 éves időintervallumok végét is 14-19, illetve 24 év utolsó napjaiban határozza meg. Ebből következően a következő ciklus kezdő napja a szolgálati viszonyban eltöltött 15, 20, 25 év kezdetének első napja.

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények valamely juttatást, illetve annak mértékét meghatározott jogosultsági idő meglétéhez kötheti, amely számításának szabályozása és e körben a jogszabály szóhasználata eltérő lehet. 
A perbeli esetben a szolgálati időpótlék számítását meghatározó Hszt. 156.§ (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése alapján levont következtetés szerint az „eltöltött 10. évtől kezdődően” megfogalmazásból az következik, hogy a számszerűen meghatározott évet ténylegesen le kell tölteni és a „kezdődően” kifejezés mindössze arra utal, hogy e feltétel teljesülése után szerezhető jogosultság a szolgálati időpótlék megfizetésére. 
A hivatásos szolgálati viszonyban álló személyt tehát a szolgálati időpótlék első alkalommal a ténylegesen eltöltött 10 év után, a magasabb összeg pedig minden további 5 év után illeti meg.

Budapest, 2019. május 3.

A Kúria Sajtótitkársága