A Kúria tárgyaláson kívül határozatot hozott 2019. február 25-én a Kfv.X.37.606/2018/4. számú ügyben.
A felperes 2007. április 30-tól 2008. április 29. napjáig ideiglenes özvegyi nyugdíjban, majd 2016. július 1. napjától 2017. június 30. napjáig terjedő időre özvegyi nyugdíjban részesült. A felperes 2017. november 27-én előterjesztett igényében elhunyt férje jogán az özvegyi nyugdíj feléledésének megállapítását kérte. Az alperes a felperes özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényét elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 53. § (1) bekezdés b) pontja, 47. § (2) bekezdése és 4. § (1) bekezdése alkalmazásával.
A munkaügyi bíróság az alperes 2017. december 11. napján kelt határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolyatására kötelezte a Magyar Államkincstárról szóló 310/2017. (X.31.) Korm. rendelet (Krm.) 6. § (1) bekezdése, 7. § (1)-(3) bekezdése, a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 1. § (1)-(3) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, 1. számú melléklete alkalmazásával. Megállapította, hogy a nyugdíjbiztosítási ellátások körében a hozzátartozói nyugellátás, így az özvegyi nyugdíj elbírálása esetén is a Tny. 95. § (1) bekezdése fellebbezési jogot biztosít. Az alperes a hozzátartozói özvegyi nyugellátás tárgyában elsőfokú határozatot nem hozott, így jogellenesen hozta meg „másodfokú határozatát”. Az alperesnek felperes igényéről új, kétfokú közigazgatási eljárásban kell a határozatot hoznia.
A Kúria a munkaügyi bíróságtól eltérő álláspontja szerint a Tnyvhr. 1.-3. §-ai tartalmazzák a hatásköri szabályokat. A Tnyvhr. 1.§-a értelmében nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként járnak el a járási hivatalok, a kormányhivatalok, a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság), és a Kincstár Központi szerve. A Tnyvhr. 3. § (4) bekezdés ab) pontja értelmében a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv jár el, ha az elhunyt jogszerző után a hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került. A Krm. 6. § (1) bekezdése a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot a Magyar Államkincstár különös hatáskörű, országos illetőségű szerveként jelöli meg. Nem vitatottan a felperes az ideiglenes özvegyi nyugdíjban, majd 2017. június 30-ig özvegyi nyugellátásban részesült, ezt követően terjesztette elő igényét özvegyi nyugdíj feléledésének megállapítása iránt. Mivel a felperes részére az elhunyt jogszerző (néhai férje) után hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került, a feléledés iránti igénye elbírálására a Tnyvhr. 3. § (4) bekezdése értelmében a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága rendelkezett hatáskörrel. A Tny. 95. § (3) bekezdése a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek határozatai ellen abban az esetben enged fellebbezést, ha elsőfokon a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi, kerületi) hivatala járt el és törvény ettől eltérően nem rendelkezik. A perbeli esetben az elsőfokú határozatot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hozta, ezért a Tnyvhr. 95. § (3) bekezdésére figyelemmel, törvény eltérő rendelkezése hiányában, a határozata ellen nem fellebbezésnek, hanem közvetlenül a bírósághoz kereseti kérelem benyújtásának van helye. A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2019. március 7.
A Kúria Sajtótitkársága