Foglalkozási megbetegedéssel kapcsolatos kártérítés megfizetése tárgyában hozott határozatot a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. június 12.

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.163/2019. számú ügyről kártérítés tárgyában.

Az I. rendű felperes foglalkozásának különös veszélye folytán foglalkozási megbetegedést szenvedett el, melyre tekintettel a felperesek keresetükben az alperesek kötelezését kérték kártérítés megfizetésére. Az I. rendű alperes a felperesek keresetének elutasítását, a III. rendű alperes a per megszüntetését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a III. rendű alperes vonatkozásában az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a pert megszüntette. Megállapította, hogy az I. rendű felperes által elszenvedett foglalkozási megbetegedéssel okozati összefüggésben a felperesek kártérítési igényéért a munkáltatót terhelő kártérítési felelősség arányában az I. rendű alperes köteles helytállni. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte. A felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős határozat III. rendű alperesre vonatkozó permegszüntető rendelkezése hatályon kívül helyezésére irányult, III. rendű alperes I. rendű alperes egyetemleges helytállási kötelezettségének megállapításával. Kérték továbbá az elévülés megszakítása tekintetében a megtámadott határozat indokolásának megváltoztatását.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme, a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott. A felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem élhettek a III. rendű alperes vonatkozásában hozott rendelkezéssel összefüggésben, mivel ezt a felülvizsgálati kérelem nem támadta. Az I. rendű alperes alappal vitatta az elévülés nyugvásáról hozott döntést, hivatkozva az elévülés megszakadására, míg a felperesek alappal sérelmezték a kárigényeik esedékességére vonatkozó megállapítást. Az I. rendű felperes elmaradt jövedelemben jelentkező kárigényt 2012. július 1-től érvényesített, de elmaradt jövedelme 2010. január 14-től (baleseti táppénzes állományba kerülésétől) keletkezett, baleseti járadékot 2012. január 15-től kapott, rokkantsági ellátást pedig 2012. július 11-től. Az I. rendű felperes alappal hivatkozott a szakaszos elévülésre. Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül az egyes igények esedékessé válásától kezdődően külön-külön kell számítani. Az Mt. 186. § (2) bekezdés c) pontja irányadó a felperes keresetveszteségi járadéka szempontjából, miszerint az elévülési idő kezdete az az időpont, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, illetve a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontja. A nem vagyoni károsodás esetén pedig irányadó a Ptk. 360. § (1) bekezdése, miszerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A II. rendű felperes a keresetlevélben utalt a 2011. február 15-től jelentkező gerincmegbetegedésre, továbbá egészségi állapotának romlását 2013. február 21-től eredményező pszichiátriai megbetegedésre. Erre tekintettel a pszichiátriai megbetegedés miatti egészségsérelemmel összefüggő (a korábbi gerincmegbetegedést súlyosító egészségromlásban jelentkező) nem vagyoni károsodásért járó kártérítés legkorábban 2013. február 21-én volt esedékes, az elévülés ebben a körben innen számítandó. A fentiek alapján megállapítható, hogy az I. rendű felperes esetében az elmaradt jövedelemben jelentkező károsodás esedékességének időpontja az eljáró bíróságok által rögzítettekkel ellentétben 2012. július 1., míg a gerincmegbetegedés okozta nem vagyoni károsodás II. rendű felperes esetében 2011. február 15-én, annak rosszabbodását eredményező pszichiátriai megbetegedés folytán beállott állapotrosszabbodás 2013. február 21-én történt. A törvényszék megállapítása alapján ezen időpontokat követően az elévülés megszakadására az I. rendű alpereshez intézett felszólítás volt alkalmas. Ebben a körben azonban nem helytállóan értékelte a 2015. március 5-én kelt felperesek által írott levelet, melyben az I. rendű alperes nevében eljáró szervet szólították fel káraik megtérítésére. Az I. rendű alperes elleni, az általában őt képviselő szervhez intézett felszólítással történő igényérvényesítés az elévülés megszakítására alkalmas volt. Ekkor azonban a 2010. január 10-től, illetőleg 2011. február 15-től esedékes követelések elévültek, a felszólítás az elévülés megszakítását a 2012. március 5-ét követően keletezett károknál eredményezte. A felszólítólevél tartalma alapján pedig alappal az elévülés nyugvására a felperesek nem hivatkozhattak. Nem vezethet ugyanis a bírói gyakorlat szerint (EBH2017.M.20.) az elévülés nyugvásához az a körülmény, hogy a felperesek nem lehettek biztosak abban, hogy jogszerűen érvényesíthetik-e igényüket az állammal szemben, és annak képviseletére a perbeli esetben ki jogosult. Az I. rendű felperes 2012. július 1-jétől érvényesített keretveszteségi járadék iránti, valamint a II. rendű felperes egészségi állapotának romlása miatt érvényesített nem vagyoni kár iránti igény tehát nem évült el, mivel 2015. március 5-én az elévülés megszakadt, a 2016. szeptember 16-ai keresetlevelet tehát felperesek elévülési időn belül nyújtották be. Így ezen károkért az I. rendű alperes köteles helytállni, erre vonatkozóan a törvényszék jogszerű döntést hozott. A fentiek alapján a Kúria a jogerős közbenső ítéletnek az I. rendű felperes által elszenvedett foglalkozási megbetegedéssel okozati összefüggésben I. rendű felperes 2012. július 1-től érvényesített elmaradt jövedelem iránti, valamint a II. rendű felperes 2013. február 21-től keletkezett egészségromlásban jelentkező nem vagyoni kártérítési igényéért a munkáltatót terhelő kártérítési felelősség arányában az I. rendű alperes helytállási kötelezettségét megállapító rendelkezését, valamint a III. rendű alperes vonatkozásában hozott permegszüntető döntését hatályában fenntartotta, míg a további kárigény vonatkozásában hozott elsőfokú ítéletet megváltoztató döntését hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta (Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés).

Budapest, 2020. június 12.

A Kúria Sajtótitkársága