Kfv.III.37.012/2013.
A 6 éve tartó, 50 ingatlant érintő kisajátítási ügyben 110 felperes indított pert, 9 alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Kisajátított ingatlanaik után többletkártalanítás megállapítását, a visszamaradt ingatlanok kisajátítását és értékcsökkenés megállapítását kérték. A többször megismételt bírósági eljárás eredményeként a törvényszék a felperesek részére többletkártalanítást állapított meg, egyebekben keresetüket elutasította.
A jogerős ítéletet a felperesek, a kisajátítási határozatot hozó I.r. alperes és a kisajátítást kérő II.r. alperes is felülvizsgálati kérelemmel támadta meg, amelynek elbírálása során a Kúria azt hatályában fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy valamennyi felülvizsgálati kérelem – melyben a bizonyítékok szabad mérlegelését támadták – jogszabálysértésként a Pp. 206. §-át megjelölte, szükségesnek tartotta a Kúria elsődlegesen e tekintetben állást foglalni. A Kúria megítélése szerint a törvényszék ezen törvényi előírás betartásával járt el a megismételt eljárás során. Döntésének meghozatalakor számba vette, értékelte és mérlegelte a rendelkezésére állt bizonyítékokat, különösen a szakértői véleményeket és a perszakértő szakértői véleményének kiegészítését. Ezek összevetéséből helytállóan jutott azon következtetésre, amellyel a perben érintett ingatlanok kisajátításkori forgalmi értékét meghatározta és erre való tekintettel a felpereseket többletkártalanításban részesítette. Nem találta jogszabálysértőnek a Kúria azt, hogy valamennyi ingatlanra vonatkozóan egységesen állapította meg 6100 forint/m2-ben a törvényszék a fajlagos forgalmi értéket, ezt ugyanis a kisajátított ingatlanok, ingatlanrészek elhelyezkedése, fekvése és figyelembe vett tulajdonságai egyaránt alátámasztották. Nem minősül jogszabálysértőnek a közel 50 ingatlant érintő kisajátítási eljárásban az, hogy a fajlagos forgalmi érték az egymás mellett, egy helyrajzi szám alatt elhelyezkedő ingatlanok esetében nem külön-külön, hanem egységesen kerül meghatározásra. A fajlagos forgalmi érték meghatározási módját is megfelelőnek értékelte a Kúria, ennek során úgy a szakértő a kiegészítő szakvéleményében, mint a bíróság annak vizsgálata és elfogadása során megfelelően jár el, az összehasonlítás alapjául vett ingatlanok nem esnek kifogás alá.
A visszamaradó ingatlanok kisajátítása és az értékcsökkenés tekintetében is osztotta a Kúria a törvényszék jogi álláspontját. Sem a közigazgatási eljárás során, sem pedig a perben a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 5. § a/ vagy c/ pontjának fennállta bizonyításra nem került. Okszerűen hivatkozott arra a törvényszék tehát, hogy a felperesek azt sem bizonyították, hogy mely foglalkozás vagy mely jog gyakorlása vált számukra számottevően költségesebbé vagy lehetetlenné és az sem, hogy az ingatlan egy része kisajátítása következtében az ingatlan visszamaradó része eredeti céljára használhatatlanná vált. Ennek hiányában a Ktvr. 5. § alkalmazásának nem volt helye.
A visszamaradó ingatlanok esetében a felperesek által hiányolt értékcsökkenés megállapítás körében szintén elfogadta a Kúria a törvényszék álláspontját, mely szerint tervezői nyilatkozattal és térképrészlettel igazolást nyert a visszamaradó területek megközelíthetősége, így ezen az alapon értékcsökkenés megállapítani nem lehetett.
Budapest, 2013. december 10.
A Kúria Sajtótitkársága