A feltűnő értékaránytalanság csak megtámadási ok, nem alapozhat meg semmisségi okot

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2021. január 22.

Tájékoztató a Pfv.VI.20.231/2020. számú szerződés érvénytelensége és kártérítés iránt indított egyedi ügyben.

A kúriai döntés előzményeinek összefoglalója

 A XIV. rendű alperes cégnek a felperesek a tagjai, a II. rendű felperes egyben annak ügyvezetője is volt. 2010. február 18-i kezdő időponttal elrendelték a XIV. rendű alperes felszámolását, a felszámoló az I. rendű alperes lett, aki nyilvános pályázati eljárás keretében több alkalommal meghirdette értékesítésre a XIV. rendű alperes tulajdonát képező két beépítetlen terület megjelölésű ingatlant, amelyek közül az egyikre már kiadtak építési engedélyt míg a másikon már folyamatban volt egy társasház építése. Az I. rendű alperes a felépítményes ingatlant 2013. július 12-én 33.000.000 forint+Áfa vételáron, a másikat 2014. március 31-én, 10.000.000 forint+Áfa vételáron a II. rendű alperesnek értékesítette. Az adásvételi szerződések megkötésének időpontjában a II. rendű alperes tagjai és az I. rendű alperes tagjai között átfedések álltak fenn.

A 2015-ben indult perben a felperesek először az I. rendű alperest kérték kötelezni 1.000.000 forint, később 5.000.000 forint kár megtérítésére, majd módosított keresetükben elsődlegesen a XIV. rendű és a II. rendű alperesek közötti ingatlan adásvételi szerződések érvénytelenségének a megállapítását kérték jogszabályba, jóerkölcsbe ütközés, színleltség és feltűnő értékaránytalanság címén. Kérték a szerződések érvényessé nyilvánítását, ennek keretében a vételárnak a valós forgalmi értékhez való igazítását és az I. és a II. rendű alperesek kötelezését a szerződéskori valós forgalmi érték és vételár különbözetének az egyetemleges megfizetésére. Másodlagos keresetükben az I. és II. rendű alpereseket egyetemlegesen 316.000.000 forint, másodlagosan az I. rendű alperest 91.983.426 forint és 18.957.321 forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. A marasztalásokat elsődlegesen a XIV. rendű alperes, másodlagosan a saját javukra kérték.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

A Kúria döntésének és indokolásának rövid összefoglalója

A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, egyetértve a másodfokú bíróság érdemi döntésével és részben annak indokaival is.

Kifejtette, hogy helytálló az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy a XIV. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződések a felperesek jogait, illetve kötelezettségeit közvetlenül nem érintették és a felpereseknek nem volt olyan jogi érdekük, amely lehetővé tette volna számukra, hogy a szerződések érvénytelenségéből eredően – az érvénytelenség bármely jogkövetkezményének alkalmazása esetén – a javukra kérjék az I. és II. rendű alperesek marasztalását. A felszámolóként eljáró I. rendű alperessel szemben pedig sem a szerződés érvénytelenségének megállapítását, sem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását nem kérhették.

A perben a felperesek érvénytelenségi keresetüket elsődlegesen az I. rendű alperes értékesítési eljárásának a hibáira alapították. E körben azonban az érvénytelenség a Ptk. rendelkezései alapján csak abban az esetben állapítható meg, ha a Csődtv. 49. § (5) bekezdésében foglaltakhoz képest az erre hivatkozó fél többlet-tényállást ad elő és állításait bizonyítja. A Csődtv. 49. § (5) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő elmulasztása után ugyanis nincs lehetőség arra, hogy az érdekelt az ebbe a körbe tartozó tényállás alapján a Ptk.-ban megjelölt érvénytelenségi okokra hivatkozással támadja a szerződést. Az I. és a II. rendű alperes közötti személyi összefonódások, az áron aluli értékesítés ugyancsak nem adtak alapot a szerződések semmisségének jogszabályba és jóerkölcsbe ütközés címén való megállapítására, egyrészt, mert a Csődtv. 49. § (3) bekezdésében foglaltak a II. rendű alperes javára való értékesítést nem zárták ki, az ott meghatározott személyi kör pedig a bíróság által nem bővíthető, másrészt önmagában, többlettényállás hiányában, a feltűnő értékaránytalanság csak megtámadási ok, nem alapozhat meg semmisségi okot. Egyetértett a Kúria a jogerős ítélet azon megállapításával is, hogy a felperesek – 2015-ben benyújtott I. rendű alperessel és a felszámolást kezdeményező pénzintézettel szembeni kártérítési keresete – nem volt a szerződések feltűnő értékaránytalanság címén való megtámadásaként értékelhető, így a felperesek 2017-ben erre alapítottan előterjesztett keresete elkésettség okán nem volt érdemben vizsgálható. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperesek kártérítési kereseteikben nem a saját káraik, hanem olyan károk megtérítését kérték, amelyek a XIV. rendű alperes vagyonában keletkeztek. A XIV. rendű alperes vagyonában bekövetkezett kár általuk történő érvényesítésének a lehetősége azonban sem a tagsági viszonyukból, sem a hitelezői minőségükből nem következett, kereshetőségi joguk ebből következően hiányzott.

Budapest, 2021. január 19.

A Kúria Sajtótitkársága