P.III.20.165/2015/10.
A felperes ellen 2006-ban vagyonosodási vizsgálatot kezdeményezett az adóhatóság; a vizsgálat során a 2000-2004. évekre személyi jövedelem adónemben lefolytatott ellenőrzés során a 2007. április 27-én kelt határozatában adóhiánynak is minősülő adókülönbözet vonatkozásában 4.296.827 forintra marasztalta, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte. Az adóhatóság a vizsgálata során 2006. április 26. napján megkereste az alperest, hogy szolgáltasson adatot a felperes bankszámlájának 1997. január 1-től 2004. december 31-ig terjedő időszakára az alperes és egy másik szolgáltató által vezetett számlaforgalom és egyenleg tekintetében, erről a felperest is értesítette.
A felperes a keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes hibás adatszolgáltatással neki kárt okozott, mert a ténylegesen kifizetett összeg bevételként történő elszámolása esetén kisebb adótartozása lett volna, a peres eljárásokban is több perköltséget kellett fizetni, illetve kevesebb lett volna az adótartozása, és a kisebb értékű ingatlanából kereshetett volna kielégítést az adóhatóság. A nem vagyoni kárát abban jelölte meg, hogy az eljárásokkal kapcsolatosan a családi élete tönkrement.
A kereset alapján az ügy lényege az, hogy amikor az alperes az adóhatóság megkeresését hibásan teljesítette, akkor jogszabálysértő lehetett ez a magatartása, de olyan jogellenes magatartás nem valósult meg, amely a felperesnek kárt okozott. Ugyanis azt, hogy az adatközlés rövidebb időre szólt az alperes részéről, mint amilyen időre a hatóság kérte, vagyis 2004. év vége helyett csak 2003. augusztus 16. napjáig, azt az adóhatóság tudta és annak ismeretében hozott határozatot az egész időszakról, benne 2003. évről is. De ezt az eljárásban érintett felperes is tudta, akinek lehetősége lett volna ellenbizonyításra, de ezzel nem élt. Ehhez képest, ilyen tények alapján lett meg az eredmény és a felperesnek a fizetési kötelezettsége, beleértve azt a részt is, amelyet az alperesre akar kárként hárítani. Erre a részre vonatkozóan jogerős határozat alapján van fizetési kötelezettsége, így azt kárként az alperes nem okozhatta.
A fentiekre figyelemmel az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg, mert az adatközlés (annak hibája) nem okozta a felperes kárát, amit fizetni kell az pedig jogerős határozatokon alapul. Az alperesnek nincs jogellenes károkozó magatartása, így a kimentése fel sem merül.
Budapest, 2015. november 2.
A Kúria Sajtótitkársága