Felmondás jogellenességének jogkövetkezményei tárgyában hozott határozatot a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. augusztus 10.

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.286/2019. számú ügyről.

A felperes 2007. december 1-től állt az alperes jogelődjénél munkaviszonyban, melyet az alperes 2013. október 1-jén kelt felmondásával megszüntetett. A felperes keresetében a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként elmaradt munkabéren alapuló kártérítést és végkielégítést kért, joggal való visszaéléssel, valamint jó hírnév sérelmével összefüggésben pedig polgári igényt (kártérítést) érvényesített. Továbbá az alperes versenytilalmi megállapodástól elálló nyilatkozata semmisségének megállapítását, és ebből adódóan 12 havi alapbérnek megfelelő összeget kért, illetve mindezeken felül prémium megfizetésére is igényt tartott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2013. október 1-jén kelt felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet „megváltoztatását” akként, hogy a Kúria a felperes keresetét utasítsa el. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdését, valamint az Mt. 64. § (2) bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint a tényállás jogellenes megállapítása következtében a felmondás jogellenességéről hozott döntés jogszabálysértő. A Pp. szabályai alapján következetes a Kúria gyakorlata, amely fő szabályként kizárja a jogerős határozatban megállapított tényállás felülmérlegelését, a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok újbóli értékelését. A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.II.). Ebből következően a Kúriát mint felülvizsgálati bíróságot a jogerős ítéletben helytállóan és okszerűen megállapított tényállás köti (BH1996.505.; BH1993.685.) Jelen esetben a törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokat megfelelően értékelte, döntését kellően, a jogszabályhelyek és a mérlegelés során figyelembe vett szempontok megjelölésével megindokolta. Levont következtetése a felmondásban közölt indokok valótlanságáról, ebből következően a munkáltató intézkedésének jogellenességéről nem minősül kirívóan okszerűtlennek. A törvényszék helytállóan indult ki a bizonyítékok értékelése során az Mt. 64. § (2) bekezdésben foglalt, az intézkedést meghozó alperest terhelő bizonyítási teherből, ezért helyesen értékelt minden, a felmondási indokok valótlansága körében jelentkező kétséget az alperes terhére. Helyesen rögzítette, hogy a felmondás összefoglalóan megjelölt indoka a felperes nem megfelelő (sorozatosan nem kellő alaposságú, a szakma szabályait, a vezetői utasításait figyelmen kívül hagyó, nem megfelelő teljesítményű) munkavégzése volt, amely kockázatot jelentett a munkáltató működésére. Ez utóbbi indok tehát a felperes nem megfelelő színvonalú munkavégzésének a következménye, melyre vonatkozóan a törvényszék helytálló következtetése szerint az alperes a perben tényállítást nem tett, bizonyítékokat nem jelölt meg. Alaptalan az alperes felülvizsgálati érvelése, miszerint a felmondás indokait a törvényszék „annak kontextusából kiragadva” vizsgálta. Elsődlegesen ugyanis a felmondási indok valótlanságára lefolytatott bizonyítás adatait értékelte, majd az indok valótlansága miatt szükségtelennek találta az okszerűség vizsgálatát. A törvényszék jogszabálysértés nélkül, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte egyenként és egymással egybevetve a bizonyítékokat, így az alperes tanúinak vallomásán, valamint az okirati bizonyítékokon kívül a felperes által megidézni kért tanúk vallomását is. Helyesen súlyozta a felmondás alapjául szolgáló közvetlen felperesi felettes által készített értékelést és ebben a körben azt, hogy tanúként a felperes munkájának általa történt minősítését kívánta igazolni. Erre tekintettel volt jelentősége a felperes korábbi felettesei által készített értékelésnek, valamint az alperes által megjelölt esetekben érintett munkatársak, illetve partner társaságok munkatársai vallomásának. Mindezek alapján nem jogsértő a törvényszék megállapítása, miszerint a felperes nem megfelelő alaposságú munkavégzését, a szakmai szabályok, vezetői utasítások figyelmen kívül hagyását, az elvárt színvonalnak sorozatosan alatta maradó teljesítményét a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokra és tanúvallomásokra figyelemmel az alperes a perben kétségek nélkül nem igazolta. A fentiek alapján a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

Budapest, 2020. augusztus 10.

A Kúria Sajtótitkársága