Felek közötti kivitelezési szerződésekből eredő kötbér, kártérítés és javítási költség tárgyában hozott határozatot a Kúria illetékes tanácsa

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. november 5.

Tájékoztató a Kúria Pfv.V.20.943/2020/16. számú kiemelt jelentőségű egyedi ügyben hozott határozatáról.

A felperes a kiemelt jelentőségű pernek minősülő eljárásban előterjesztett, módosított keresetében a felek közötti kivitelezési szerződésekből eredően késedelmi kötbér, késedelemből eredő kártérítés, javítási költség, továbbá a szerződésekben az alperesi vállalkozó kötelezettségeként előírt jótállási biztosíték összegének óvadékkénti megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az óvadék tekintetében részítélet hozatalát kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Viszontkeresetében ugyanezen jogviszonyból eredően, vállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A követelésén belül két konkrét számla értékeként a felperes által elismert 68.480.526 forint és járulékai tekintetében ugyancsak részítélet meghozatalát indítványozta. A felperes az alperes részítéletre irányuló indítványa teljesítését ellenezte, álláspontja az volt, a kereset és a viszontkereset csak egységesen dönthető el, tekintettel arra, hogy azok a felek közötti ugyanazon jogviszonyból erednek, megítélésük az alperes teljesítésének szerződésszerű, illetve szerződésszegő jellegétől függ.

Az elsőfokú bíróság részítéletében – egyéb rendelkezések mellett – az alperes kérelmének megfelelően 68.480.526 forint és járulékai megfizetésére kötelezte a felperest, amely rendelkezést a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletében helybenhagyott.

A jogerős részítélet ezen rendelkezésével szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben ebben a keretben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy a kereseti és viszontkereseti kérelmeket a bíróság együtt bírálja el.

A Kúria a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. Részítélete indokolásában rámutatott, hogy a polgári peres eljárásban alapvetően az ítélet teljességének elve érvényesül, aminek lényege, hogy a felek által a perben érvényesített igényekről a bíróságnak az ügyet érdemben befejező határozatában [ún. teljes ítélet, Pp. 213. § (1) bekezdés] egyidejűleg, egyszerre kell döntenie. A jogalkotó azonban ezen elv alóli kivételként szabályozta a részítélet és a közbenső ítélet hozatalának lehetőségét, amelyeket célszerűségi, pergazdaságossági alapon a bíróság diszkrecionális jogkörébe utalt, csupán annak feltételeit szabva meg. A szabályozás e jellegén azonban a jogalkotó az ún. kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó szabályoknak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénybe (a továbbiakban: Pp.) történt, 2011. július 13-tól hatályos szabályainak beiktatásával – kizárólag e pertípus esetén – annyiban változtatott, hogy a bíróság a Pp. 213. § (2) bekezdés szerinti feltételek fennállta esetén köteles részítéletet hozni, amennyiben ezt bármelyik fél indítványozza és e körben a feleknek további, a bíróság által elrendelt bizonyítási indítványa nincsen. Ezt az indítványt a Pp. 386/H. § (1) bekezdése alapján a bíróság kizárólag abban az esetben utasíthatja el, ha a Pp. 213. § (2) bekezdésében foglalt eljárásjogi feltételek nem állnak fenn.

Az adott ügyben a részítélet hozatalának a Pp. 213. § (2) bekezdésében foglalt valamennyi, hangsúlyozottan eljárásjogi feltétele fennállt, az e feltételeken túlmutató, a kereset és a viszontkereset azonos jogviszonyból eredő jellegére, a kereset és a viszontkereset egységes elbírálásához fűződő eljárásjogi érdekre történő felperesi hivatkozást a bíróságok helytállóan nem vették figyelembe, és kötelesek voltak az alperes által indítványozott részítélet meghozatalára.

Budapest, 2020. november 5.

A Kúria Sajtótitkársága