Elmaradt juttatás megfizetése tárgyában döntött a Kúria

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. november 4.

Tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.072/2019/3. számon hozott döntéséről.

A felperes személygépkocsi értékesítő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkaszerződése értelmében a mindenkori minimálbér szerinti időbérre, ezt meghaladóan a munkavégzési és províziós szabályzat szerinti jutalékra volt jogosult. Ennek mértéke minden értékesítés után az árrés 9-12%-a, de minimum 15.000.- forint volt. Ennek mértékét a munkáltató egyoldalú intézkedésével állapította meg, amiről a munkavállalót szóban értesítette, illetve a havi jutalékelszámolásban lehetett annak helyességét ellenőrizni. Ezen felül az autók bérbeadása után is jutalékban részesült.
Az alperesnél kialakult gyakorlat alapján abban az esetben illette meg jutalék az értékesítőt, ha az autó átadását követően a teljes dokumentációt hiánytalanul leadta. Ha az autó átadásakor, illetve az utolsó dokumentáció elkészítésekor valamely értékesítő szabadság, betegség vagy egyéb ok miatt akadályoztatva volt, úgy a munkavállalók egymás között egyeztek meg abban, hogy ki helyettesíti a másikat és ez alapján jár-e és kinek milyen mértékű jutalék. A munkáltatónak erről nem volt tudomása, így a jutalékot mindig annak teljesítette, aki az ügylet befejezését követően a teljes hiánytalan dokumentációt leadta.
A munkáltató azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát, aki ezt követően már nem végzett munkát, így tevékenysége 43 autó értékesítése vonatkozásában félbeszakadt, mely ügyletek tárgyalás, illetve szerződéskötési stádiumban voltak. Ezen ügyleteket az alperes alkalmazásában maradt más értékesítők fejezték be és ők kapták meg érte a jutalékot is.
A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenessége miatt kártérítés, továbbá 43 autó értékesítése után járó 1.000.000.- forint jutalék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a jutalék kifizetésének feltétele az autók átadását követő teljes archiválásra alkalmas dokumentáció leadása volt. A felperes távozását követően a 43 autó átadását más értékesítő végezte, így őket illet meg a jutalék.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mely határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdése a munkaviszony célját rögzíti, leglényegesebb és legáltalánosabb elemeit tartalmazza, a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettség feltételeit pedig a törvény egyéb rendelkezései rögzítik. A munkavállalót munkabérként főszabály szerint a szerződés szerinti alapbér illeti meg. Az Mt. 137. § (1) bekezdése alapján a felek ilyen értelmű megállapodása esetén a munkavállalót a munkavégzés ellenértékeként nem alapbér, hanem e mellett, illetve – részben vagy egészben – e helyett teljesítménybér is megilletheti. A munkavállaló tényleges díjazását ennek megfelelően nem csak idő-, hanem teljesítménybérben, vagy akár az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával is meg lehet állapítani.

A teljesítménybérezés gyakori formája a jutalékos díjazás, amelynek jellemzője, hogy a munkavállaló az általa közvetített vagy megkötött ügyletek alapján keletkezett bevételből részesedik. A perbeli esetben is ez történt, a felperes az őt megillető – mindenkori minimálbérnek megfelelő – alapbéren felül teljesítménybérben, jutalékban részesülhetett, amennyiben annak feltételeit teljesítette.
A jutalék a teljesítménybér olyan speciális fajtája, amely csak abban az esetben jár, ha a munkáltató által e körben meghatározott valamennyi feltétel teljesül. Az adott esetben a munkáltató egyértelműen akként rendelkezett, hogy a provízióra való jogosultság feltétele az, hogy az autó értékesítéséhez szükséges összes dokumentum rendelkezésre álljon és le legyen fűzve a disponensi mappában. Az adott juttatás azt a munkavállalót illette meg, aki a feltételeket teljesítette. Ez nem lehetett kétséges a felperes számára sem, hiszen a jogviszonya megszűnését megelőző időszakban általa sem vitatottan ekként került számára megfizetésre az általa értékesített és teljes dokumentációval ellátott autók után járó jutalék.
A munkáltató jogosult volt arra, hogy a jutalék feltételeit meghatározza, és mivel a részteljesítés esetében nem rendelkezett arról, hogy ez esetben is fizet jutalékot, arra a felperes jogszerűen nem tarthatott igényt. Nem bírt jelentőséggel a perbeli esetben az a körülmény, hogy a szabályzatnak megfelelően megfizetett jutalékot utóbb az egyes munkavállalók a munkáltató közreműködése nélkül egymás között betegség, szabadság, egyéb távollét esetén miként osztották újra, illetve az sem, hogy a felperes által nagyobb részben előkészített 43 autó adásvétele után járó jutalékot mely munkavállalóknak fizették meg.

Budapest, 2019. november 4.

A Kúria Sajtótitkársága