Mfv.III.10.288/2014/4.
Az alperes a felperes részére 1990. április 10. és 2010. december 31. közötti időtartamra 17 év 221 nap szolgálati időt ismert el, mely határozatot a másodfokú hatóság megváltoztatott és szolgálati időként elismerte a a 2011. január 1. és 2011. augusztus 23. közötti időtartamot. A társadalombiztosítási szervek határozataikban megállapították, hogy a felperes 1996. szeptember 1. - 1999. augusztus 31. között nappali tagozatos hallgatóként eltöltött ideje szolgálati időként nem ismerhető el, mivel a doktorandusz ideje alatt nem állt munkaviszonyban és a Magyar Tudományos Akadémia állományában sem szerepelt, így a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (1) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 29. § (1) bekezdésére tekintettel nyugdíjjárulék fizetés hiányában sem biztosítási kötelezettség, sem társadalombiztosítási jogszerzés nem következett be. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította. A bíróság érvelése szerint a biztosításban töltött idő alapja egy jogviszony, amelyből járulékköteles jövedelem származik. Szolgálati időként csak azok az időszakok ismerhetők el, amelyek után a nyugdíjjárulék fizetés megtörtént. A felperes doktoranduszi idejére munkaviszonyt nem létesített, a Magyar Tudományos Akadémia állományában nem szerepelt, nyugdíjjárulék levonására nem került sor, ezért az alperes határozatai jogszerűek. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérve. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, kiemelve, hogy az ösztöndíjas jogviszony önmagában nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt, és a felperes, a Tny.vhr. 29. § (1) bekezdésében írt feltételt, mely szerint doktoranduszként biztosításban töltött ideje olyan jogviszony lenne, amely biztosítási kötelezettséggel jár, nem tudta bizonyítani. A felperes kereseti kérelme az 1996. szeptember 1. - 1999. augusztus 31-ig terjedő doktorandusz idejének szolgálati időként való elismerésére irányult. A Kúria kiemeli, hogy a jogvita elbírálásához meg kell különböztetni a doktoranduszi és a doktorjelölti jogviszonyt. A doktoranduszoknak hallgatói jogviszonyuk, míg a doktorjelölteknek doktorjelölti jogviszonyuk van. A peres eljárás során keveredett a doktorandusz és a doktorjelölt meghatározás. A bíróság ítélete az ösztöndíjas doktorjelöltekre vonatkozó jogi szabályozást rögzíti, annak ellenére, hogy a felperes doktorandusz ideje elismerését kérte. A doktorandusz idő szolgálati időként való elismerésére nem az ösztöndíjas doktorjelöltként biztosításban töltött idő szolgálati időként való elismerésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A Tny. 37. § (1) bekezdése értelmében a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31-ét követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve a 38. § (2) bekezdés a)-b) pontjában említett személyek esetében megfizették. A Tny. 37. § (4) bekezdése szerint a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos szabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. A törvény ezen rendelkezésének célja az, hogy az 1997. december 31-ig, quazi szerzett jogok ne vesszenek el a Tny. hatályba lépése, azaz 1998. január 1. után. A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2015. március 13.
A Kúria Sajtótitkársága