Az elsőfokú vámhatóság helyszíni ellenőrzést végzett felperes lakóingatlanában, ahol összesen 104 doboz magyar adójegy nélküli cigarettát adott át. Az ellenőrzési jegyzőkönyvben felperes elismerte, hogy a magyar adójegy nélküli cigaretták az ő tulajdonát képezték, azokat ismeretlen ukrán férfitól vásárolta 400 forint/doboz egységáron a nyíregyházi piacon, amelyeket 450 forint/doboz egységáron kívánt értékesíteni, és eddig egy pár dobozzal tudott belőle eladni. E nyilatkozatát később visszavonta.
Az elsőfokú vámhatóság határozatával a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvénybe (továbbiakban: Fdtv.) ütköző törvénysértés elkövetése miatt a felperes terhére 5.000.000 forint bírságot szabott ki. A felperes annak ellenére folytatta dohányáru üzletszerű értékesítését, hogy rendelkezett volna a dohánytermék kiskereskedelemhez szükséges, az Fdtv. 2.§ (2) bekezdésében rögzített kiskereskedelmi engedéllyel. Ennek következtében sújtotta az Fdtv. 22.§ (3) bekezdése alapján 5.000.000 forint bírsággal. Alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Osztotta az alperes álláspontját abban, hogy a felperesnek a helyszíni ellenőrzésen tett nyilatkozata fedi a valóságot, azonban a dohányáruk felperes általi üzletszerű értékesítése mégsem volt megállapítható. Az Fdtv. nem határozza meg a dohányáru üzletszerű értékesítésre vonatkozó tevékenység fogalmát, meglátása szerint viszont az Fdtv. 22.§ (3) bekezdése értelmezése szempontjából az olyan tevékenység számít üzletszerű értékesítésnek, amely rendszeres, és amelyből számottevő nagyságú haszon származik. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását.
A Kúriának határozata meghozatala során az Fdtv., különösen annak 22.§ (3) bekezdését kellett értelmeznie. E szakasz szerint, ha valaki az e törvényben foglaltak ellenére dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság, vagy engedély nélkül folytat dohányáru üzletszerű értékesítésére vonatkozó tevékenységet, úgy őt a vámhatóság 5 milliótól 500 millió forintig terjedő bírsággal sújthatja. Az üzletszerűen értékesített tevékenység fogalmát nem határozza meg sem az ügy szempontjából releváns Fdtv. 22.§ (3) bekezdése, sem e törvénynek az értelmező rendelkezései. Az Fdtv. a dohánytermék kiskereskedelmi ügyekben szubszidiáriusan alkalmazandó jogszabályként a Ket.-en kívül másik jogszabályt nem jelöl meg, amely viszont az üzletszerűség fogalma tekintetében szintén nem tartalmaz meghatározást. Ennek megfelelően az üzletszerűség/üzletszerű értékesítésre vonatkozó tevékenység fogalmát a Kúria az Alaptörvény 28. cikk segítségével vizsgálta meg, amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
A Kúria álláspontja szerint az üzletszerű értékesítés fogalmának nem eleme a számottevő nagyságú haszon. Az üzletszerűség definíciója a nyereség elérésének, haszonszerzésnek a célját foglalja magában, annak realizálódását azonban nem. Ennek következtében természetesen a számottevő nagyságú haszon sem lehet kötelező fogalmi elem. Az elsőfokú bíróság a tényállást akként állapította meg, hogy e cél a 104 doboz cigaretta tekintetében fennállt, így a haszonszerzési cél vonatkozásában az elsőfokú bíróság a helyes tényállási megállapítását követően téves álláspontra helyezkedett.
A Kúria nem fogadta el az elsőfokú bíróság azon állítását sem az üzletszerűség definíciója tekintetében, amely alapján a Fdtv. 22.§ (3) bekezdése megsértésének megállapításához a rendszeresség elengedhetetlen lenne. Az üzletszerűség fogalmi eleme kötelezően a rendszeresség, egyfajta ismétlődő jelleg, az legfeljebb fakultatív elemként jelenhet meg e definíció körében. Az Fdtv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint kivételt képezne az üzletszerűség alól az egyszeri értékesítés, és a rendszeresség kerülne mindössze szankcionálásra. A Kúria e körben figyelembe vette az Fdtv. preambulumában foglaltakat, mely szerint az a cél, hogy Magyarországon minél kevesebb fiatalkorú dohányozzon, és ezt a jogalkotó a dohánytermékek széleskörű kiskereskedelmi beszerezhetőségének, illetve a dohánytermékek megjelenésének korlátok közé szorításával kívánta elérni. A felperes az elsőfokú bíróság által sem vitatottan engedély nélkül kívánt adójegy nélküli dohányárut értékesíteni, amely ellentétes az Fdtv. által elérni kívánt célokkal. A dohányáruk adójegy nélküli birtoklása, értékesítése a jogi szabályozásban mindig is szigorú szankciókat vont maga után, így a Kúria jelen ügyben az Fdtv. üzletszerűség fogalma értelmezésnél sem tartotta indokoltnak a jogszabály céljának elérését nehezítő többletfeltételek a megkívánását.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria Sajtótitkársága