Csak az egyetemes szolgáltatót terheli a fogyasztóval (előfizetővel) szerződéskötési kötelezettség

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. július 13.

Tájékoztató a Pfv.V.21.022/2019/5. ügyben hozott egyedi határozatról.
A Kúria a peres felek közötti jogvitában meghozott ítéletében arra mutatott rá, hogy a polgári jogi jogviszonyokban főszabályként érvényesül a szerződési szabadság elve. A szerződési jog egyik legfontosabb alaptétele a szerződési szabadság, amely magában foglalja a feleknek azt a jogosultságát, hogy eldöntsék kívánnak-e egymással szerződést kötni. Ezen túl a szerződési szabadság kiterjed a szerződés tartalmának meghatározására is. Miután a szerződéskötési kötelezettség a magánautonómia és a szerződési szabadság elvét jelentősen korlátozó szabály, így – az előszerződésen alapuló kontraktuális jellegű szerződéskötési kötelezettségen kívül – csak jogszabály írhat elő – főként fogyasztóvédelmi indokok alapján – kivételi szabályként érvényesülő szerződéskötési kötelezettséget. A bíróság akkor hozhat létre a felek között szerződést, és határozhatja meg annak tartalmát, ha a szerződéskötési kötelezettség ellenére a felek között megállapodás nem jön létre.
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény abban az esetben teremt szerződéskötési kötelezettséget, ha a szolgáltató egyetemes szolgáltatónak minősül. Egyetemes szolgáltatói minőség hiányában kábeltelevízió, telefon és internet szolgáltatás nyújtására a szolgáltatónak nem áll fenn szerződéskötési kötelezettsége.
Egyetemes szolgáltatási kötelezettség jogszabály, vagy hatóság kijelölő határozata alapján keletkezhet. Ezek hiányában a szolgáltató nyilvános előfizetői szolgáltatást nyújt az előfizetője részére. Az előfizetői szerződés rendes felmondás útján megszüntethető, megszűnt szerződés esetén új jogviszony bíróság általi létrehozására nem kerülhet sor.

Budapest, 2020. július 13.

A Kúria Sajtótitkársága