Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által 2019. április 10-én tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.368/2018. számú ügyről.
A felperes 2003. január 1-jétől állt az alperes alkalmazásában értékesítő igazgatóként. 2005-ben az egyik ügyfél tulajdonát képező gépjárművel szervizbe ment, miközben közlekedési balesetet szenvedett. Az alperes 2008. július 31-én rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felperes kereseti kérelmében nem vagyoni kár és kamata, valamint 5 évre visszamenőlegesen járadék megfizetésére kérte az alperest kötelezni Az alperes viszontkeresetében beszámítási kifogással élt. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek vagyoni kártérítést és annak kamatát, illetve kötelezte a felperest az alperes javára történő kártérítés megfizetésére. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes 3.000.000 forint tőke és annak kamata megfizetésére kötelezését kérte. 2010. október 20-ától 20.000 forint havi járadék megtérítését is igényelte háztartási kisegítő jogcímén. Másodlagosan 3.000.000 forint tőke és ezen összeg után 2017. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó kamat megfizetését kérte. Harmadlagos kérelme szerint a másodfokú és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése is indokolt, a személyi sérülés körében a bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes által hivatkozott régi Mt. 177. § (2) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállalónak azt a kárát is, amely nem vagyoni kár. A bírói gyakorlat szerint a nem vagyoni kárigény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt (BH.1993.127.). A nem vagyoni kártérítés összegét vagy a balesetkori értékviszonyok alapján kamattal, vagy pedig az elbíráláskori értékviszonyok alapján (kamat nélkül) kell megállapítani (LB.Mfv.I.10.714/1996.). A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során a bíróságok helytállóan vették figyelembe az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatában foglaltakat, és nem sérült a Ptk. 339. §-a, 355. §-a sem. A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését is alaptalanul állította a felperes. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy „a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata” [30/2014. (IX. 30.) AB határozat indokolás [89]]. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2019. május 27.
A Kúria Sajtótitkársága