Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által 2019. június 17-én tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.439/2018. számú ügyről.
Az I. r. felperes az alperes telephelyén lévő épület külső szigetelésének előkészítése céljából a vakolatot, illetve az azon lévő díszcsíkot verte le egy háromtagú, kitolható létráról, melyről (kb. 2,5-3 méter magasságból) egy élen álló pallóra háttal ráesett, amelynek következtében köldöktől lefelé mozgásképtelenné vált. A felperesek 1993. október 9-én kötöttek házasságot. A II. r. felperes 2011. májusától rokkantnyugdíjas, 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásra jogosult, emellett részmunkaidős foglalkoztatásban dolgozik. Az I. r. felperes kereseti kérelmében vagyoni és nem vagyoni, a II. r. felperes nem vagyoni kártérítést kért. Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte. Az alperes mellett beavatkozó fél mindenben osztotta az alperes jogi álláspontját. Az alperes viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. felperes és alperes között nem jött létre határozatlan idejű munkaszerződés. A felperesek a viszontkereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest az I. r. felperes 2013. október 17-én elszenvedett balesetből eredő káráért 100%-os mértékben kártérítési felelősség terheli. Kötelezte, hogy az I. r. felperesnek keresetveszteségi járadékot, lakásátalakításával kapcsolatos költséget, kulturális többletköltséget, 20.000.000 forint nem vagyoni kártérítést fizessen meg. A II. r. felperes tekintetében az alperest 5.000.000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte. Az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes az Mt. 167. § (2) bekezdésének megsértését állította, az eljárás során azonban az nyert bizonyítást, az I. r. felperes a rá kiosztott feladatot végezte. E körben a Pp. 206. §-ának sérelme nélkül hozták meg a bíróságok döntésüket. Az alperes általánosságban utalt a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértésére. A Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltak megsértését is panaszolta az alperes, ezt azonban konkrét tényekkel nem támasztotta alá. Az alperes felülvizsgálati hivatkozása szerint a munkavédelmi oktatás a szakértő véleményével szemben nem munkavédelmi szaktevékenység, csak az oktatási tematika elkészítése az. Az alperes ezen álláspontját jogszabálysértés megjelölésével nem támasztotta alá, azt pedig, hogy az I. r. felperes balesetvédelmi oktatásban részesült a munkáltató nem tudta igazolni. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal ellentétben az alperes ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan nem tudta bizonyítani (Pp. 164. §), hogy a baleset napján az I. r. felperesnek kizárólag sitthordás volt a feladata. A kártérítési felelősség megállapítása szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a baleset súlyossága a helyszínen felismerhető volt-e. A Nemzetgazdasági Minisztérium NGM/23290-2/2015. számú rendeletére figyelemmel kiemelendő, hogy a foglalkoztatás minősítése jog- és nem szakkérdés, e tényre a másodfokú bíróság ítéletében helyesen utalt. Az alperes által hivatkozott Mt. 48. §, illetve 49. § (1), (2) bekezdése a munkaviszony megkezdése napjával, illetve az addig tanúsítandó magatartással és az elállás lehetőségével összefüggésben állapít meg szabályokat. A foglakoztatás munkaviszony jellegét alátámasztó szabályok (Mt. 42. §, 44. §, 45. §) megjelölése megsértett jogszabályhelyként elmaradt, így a felülvizsgálati hivatkozás a foglalkoztatás munkaviszony jellegének cáfolására nem volt alkalmas. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2019. július 9.
A Kúria Sajtótitkársága