Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.207/2019. számú ügyről kártérítés tárgyában.
Az I. rendű felperes alatt szerelés közben eldőlt a szerelőállvány, amely miatt a bal lábának többszörös törését szenvedte el, és amely következtében a bal térd alatt amputálni kellett a lábát. A balesetből eredően 66%-os össz-szervezeti egészségkárosodást szenvedett. Az I. rendű felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 15.000.000 forint nem vagyoni kár, valamint vagyoni kárai megfizetésére. Az I. rendű felperes házastársa a II. rendű felperes nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forintot igényelt. Az alperes a kereset elutasítását, valamint az I. rendű felperesnek már megfizetett összeg beszámítását kérte. Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen az I. rendű felperesnek kártérítést, valamint 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladó mértékben a keresetét elutasította. Megállapította, hogy a megítélt összegbe az alperes beszámításra jogosult volt. Kötelezte az alperest, hogy a II. rendű felperesnek fizessen meg 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, ezt meghaladó mértékben a keresetét elutasította. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét fellebbezett részében akként változtatta meg, hogy a lakásátalakítás címén járó kártérítést, és a beszámítás összegét felemelte. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet megváltoztatásával a nem vagyoni kártérítés összegének felemelését kérte. Az alperes ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott. A Kúria utalt a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatban foglaltakra, valamint a hosszabb ideje egységes bírói gyakorlatra, mely szerint a nem vagyoni kártérítésére irányuló igény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű másnemű előnyt (BH1993.127.). Az elsőfokú bíróság az ítéletében figyelembe vette a 2016. június 25-i balesetet, amely az I. rendű felperes otthonában következett be, és megállapította, hogy az közvetve okozati összefüggésben van a felperes korábbi balesetével. Az életminőséget javító vagyoni kár körében az elsőfokú bíróság értékelte a gépjármű beszerzését, valamint az emelt minőségű lábprotézist, azonban az nem volt megállapítható, hogy ezt túlzott mértékben vette volna figyelembe. A nem vagyoni kártérítés összegét a balesetkori értékviszonyok alapján határozta meg az elsőfokú bíróság. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében több Kúriai, Fővárosi Ítélőtáblai határozatot jelölt meg hasonló tényállásra alapozva. A kialakult bírói gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés összegét vagy a balesetkori értékviszonyok alapján kamattal, vagy pedig az elbíráláskori értékviszonyok alapján (kamat nélkül) kell megállapítani (Mfv.I.10.714/1996.). Az ítélkezési gyakorlat egységesítésének biztosítása érdekében elvárható, hogy ugyanabban az időszakban bekövetkezett hasonló káresemény által okozott hátrányok után megítélt nem vagyoni kártérítések összege egymástól kirívóan ne térjen el, azonban a hátrányoknak az egyénre gyakorolt hatása, életének további alakulása függ a személyiségétől, az adott ügy egyedi körülményeitől (Pfv.III.22.149/2010/7.). Az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányok különbsége alapot adhat az eltérő mértékű nem vagyoni kártérítés megállapítására. A nagyon hasonló tényállások mellett is lehetnek olyan különbségek az adott ügyek között, amelyek indokolják az eltérő döntés meghozatalát. Az egyedi ügyekben hozott döntés nem köti a bíróságot. Az összehasonlítás alapjául szolgáló ítéletek nem bizonyítékok, és az ítéletek közötti különbség nem jelenti a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmét. A bíróságok értékelték a 2016. június 25-i elesés állapotrosszabbító hatását, nem értékelték tévesen a baleset idején fennálló ár- és értékviszonyokat, továbbá nem volt túlzó az életminőséget javító, egyéb vagyoni kár körében megjelölt tényezők értékelése. A nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításánál a jövőbeli állapotrosszabbodás lehetőségét, valamint a protézis első beszerzése késedelme miatti hátrányokat azonban nem vették figyelembe. A szakértői véleményből megállapítható, hogy a felperes az első protézissel együtt bot és mankó használatára volt kénytelen, amely jelentős kényelmetlenséggel és fájdalommal járt. A 2016. június 25-i balesete közvetett összefüggésben van az előző balesetével, az orvosszakértői vélemény szerint fokozottan hajlamos elesésre, megbotlásra. A felperes 2014-től 2017 áprilisáig használta a kevésbé komfortos lábszárprotézist, amely használatával kapcsolatos negatív körülményeket a bíróságok nem értékelték. Mérlegelve az első- és a másodfokú bíróság által feltüntetett szempontokat, valamint a protézis első beszerzésének késedelme miatti hátrányokat és a jövőbeli állapotrosszabbodás lehetőségét is, a Kúria 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítést tartott az I. rendű felperes sérelmével arányban állónak. A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. (4) bekezdése alapján a másodfokú részítéletnek az alperes 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezést helybenhagyó részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest.
Budapest, 2020. június 12.
A Kúria Sajtótitkársága