Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által 2019. március 13-án tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.271/2018. számú ügyről. A döntés elvi tartalma : a munkavállalók által az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás nem jogszerű, ha a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató oldalán nem állapítható meg [Mt. 78. (1) bekezdés b) pontja].
Az alperesek a porcelángyártással foglalkozó felperesnél álltak munkaviszonyban. Az alperesnél ismeretlen tettes ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt nyomozást rendeltek el. Erre tekintettel az alperesnél házkutatást tartottak, a felperes több vezető és egyéb beosztású munkavállalóját a gyár területéről tanúkihallgatásra kísérték. Az alperesek munkaviszonyukat – közel azonos időben – azonnali hatályú felmondással megszüntették. A felperes az alperesek azonnali hatályú felmondását nem fogadta el, és felszólította őket a munka felvételére. Ennek nem tettek eleget, ezért 2016. június 16-án azonnali hatályú felmondást közölt velük, arra hivatkozva, hogy a 2016. június 7-ei munkamegtagadással és a felperessel azonos tevékenységre létrehozott társaságnál munkaviszony létesítésével a munkaviszonyukat ellehetetlenítő magatartást tanúsítottak. A felperes keresetében a munkavállalók azonnali hatályú felmondása jogellenességének megállapítását és 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetését kérte. CV. r. alperes saját azonnali hatályú felmondása jogszerűségére alapítva viszontkeresetet terjesztett elő, amelynek elutasítását kérte a felperes. Az alperes CIII. r. alperest kártérítés fizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alpereseket, hogy személyenként 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek felmondási időre járó távolléti díjuknak megfelelő, különböző nagyságú összegeket. A CV. r. alperes viszontkeresetét elutasította. A részítélet ellen az I.-V., VII.- XXVI., XXVIII.- LXIII., LXV. - LXXXVI., LXXXVIII. - CXVII. r. alperesek nyújtottak be fellebbezést, míg az elsőfokú bíróság ítélete ellen a CIII. r. alperes élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét és ítéletét fellebbezéssel nem támadott részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta. Az I., IV-V., VII-XXVI., XXVIII-XXXVI., XXXVIII-XLVII., XLIX-LVI., LVIII., LX-LXI., LXIII., LXV-LXVII., LXIX., LXXI-LXXII., LXXIV-LXXXVI., LXXXVIII-CIII., CV-CXVII. alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen az alpereseket marasztaló jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Másodlagosan ugyanezek az alperesek az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozták. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás akkor lehet a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a munkaviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a munkaviszonyt (MD.I.272.). Csak akkor lehet ezt a jogot gyakorolni, ha a munkaviszony másik alanyának magatartása idézte elő azt a helyzetet, amely a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válását eredményezte (MD.I.273.). Szabálytalan munkáltatói utasításra, valamely, a felmondásukhoz vezető folyamatra az alperesek jognyilatkozataikban nem hivatkoztak. A nyomozati cselekményekre való hivatkozás – többlet tényállási elem hiányában – önmagában nem támasztja alá a bizalomvesztést, mivel adott esetben a munkavállalók a termelésben változatlanul részt vehettek, munkavégzésüket a felperes nem lehetetlenítette el, bérfizetési kötelezettségének eleget tett. Helytálló a felülvizsgálati kérelem a CIII. r. alperessel szemben megállapított kártérítés fizetést illetően. A megismételt eljárásban – a felek indítványainak megfelelően – szükség esetén szakértő kirendelésével kell tisztázni, hogy a kemence újraindításának költsége kizárólag a leállás és a beüzemelést biztosító kód ismeretének hiánya miatt vált szükségessé, vagy a számla egyéb, ún. karbantartási költséget is magába foglal, amely a rendkívüli leállás nélkül is, időszakonként ismétlődően, szükség szerint felmerült a kemence megfelelő működtetése érdekében. A fentiek alapján a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének a CIII. r. alperest kártérítés fizetésére kötelező részét helybenhagyta, hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) - (4) bekezdései].
Budapest, 2019. április 11.
A Kúria Sajtótitkársága