Mfv.III.10.142/2014
A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú határozatban foglaltaktól eltérően a felperes egészségi állapotának mértéke 2012. augusztus 3. napjától 57%, „B1” minősítési csoportba tartozó. A felperes 2013. július 19. napjától szüneteltette az egyéni vállalkozói tevékenységét, az megszüntetésre nem került, így a jogszabályban írt azon feltétel, miszerint a kérelmező kereső tevékenységet nem végez, nem áll fenn, ezért annak ellenére, hogy az egészségi állapota mértéke alapján a felperes ellátásra jogosult lenne, a másodfokú hatóság a felperes kérelmét, igényét elutasította. A felperes kereseti kérelmében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette, kereső tevékenységet nem végzett, szüneteltetés alatt álló egyéni vállalkozói tevékenység nem minősül kereső tevékenységnek.
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében a másodfokú hatóság határozatát az alperes elsőfokú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság az Mmtv., az Ebtv., az Flt., az Art., az Szja. és a Tbj. rendelkezéseiből levezetve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes vállalkozói tevékenysége szüneteltetésének bejelentésétől formailag egyéni vállalkozó maradt, azonban nem minősült kereső tevékenységet folytatónak, díjazásban nem részesülhetett. Az a tény, hogy a felperes vállalkozói igazolványát nem adta vissza, nem jelenti azt, hogy kereső tevékenységet végzett volna. Így a bíróság álláspontja szerint a felperes esetében teljesült a kért ellátásra való jogosultsági feltétel. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérve. Álláspontja szerint a bíróság ítélete sérti az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 4. pontjában, az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontjában foglaltakat. Érvelése szerint a kereső tevékenység nem szűkíthető le a díjazás ellenében történő munkavégzésre, az egyéni vállalkozó mindvégig kereső tevékenységet folytatónak minősül, függetlenül a kereső tevékenység tényleges végzésétől. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az, aki kereső tevékenységet nem végez. Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 4. pontja szerint kereső tevékenység az Flt. szerinti kereső tevékenység. Az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja szerint kereső tevékenység minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül. A felperes 2013. július 19. napjától szüneteltette, majd a bírósági eljárás tartama alatt 2013 novemberében meg is szüntette egyéni vállalkozói tevékenységét. Az Mmtv., az Flt. és az Ebtv. helyes értelmezése szerint kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül (ideértve a kereső tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozót is), tehát az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozót, függetlenül attól, hogy ténylegesen kereső tevékenységet folytat-e vagy sem. Mindezekből következően a megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosultsághoz szükséges feltétel fennállásához (kereső tevékenységet nem folytat) nem elegendő az egyéni vállalkozói tevékenységet szüneteltetni, azt meg is kell szüntetni. Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperesi határozatok nem sértik az Mmtv. 2. § (1) bekezdés rendelkezését, ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Budapest, 2015. január 5.
A Kúria Sajtótitkársága