A felperes részére 1994. december 21. napjától rokkantsági nyugellátást állapított meg az alperes 24 év 247 nap szolgálati idő alapján. Az 1967. június 15-től 1969. augusztus 15-ig terjedő időre a felperes tanúkkal sem tudta bizonyítani, hogy biztosításra kötelezett jogviszonya lett volna, ezért a kért szolgálati időt alperes nem ismerte el.
A felperes rokkantsági nyugdíja 2011. december 31. napjáig került folyósításra, majd a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) alapján 2012. január 1. napjától kezdődően rokkantsági ellátásként került tovább folyósításra 2013. február 27. napjáig, amely ellátás megállapítása a rehabilitációs szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozott. A felperes részére 2013. február 28. napjától öregségi nyugellátásra került megállapításra a Tny. rendelkezései alapján.
A társadalombiztosítási szervek a felperes rokkantsági nyugdíját megállapító határozat módosítása (magasabb összegű ellátás megállapítása) iránti kérelmét elutasította azzal, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95. § (1) bekezdése alkalmazására nincs lehetőség, mivel a felperes rokkantsági ellátásban részesült az öregségi nyugdíj megállapítását megelőzően, mely ellátás megállapítása nem az alperes, hanem a rehabilitációs szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. A Tny. 80. § (1) bekezdés alkalmazására sincs lehetőség a 2012. január 1. napjától érvényes jogszabály-változás miatti jogcím változásra tekintettel.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási szervek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 22. § (2) bekezdése és 37. § (2) bekezdése rendelkezéseibe ütköző módon bírálták el a felperes teljes kérelmét annak ellenére, hogy – általuk is elismerten – a 2012. január 1. és 2013. február 28. közötti idő elbírálása nem tartozott a hatáskörükbe. Emellett a bíróság érdemében is vizsgálta a kereseti kérelemnek azon részét, amelyet a felperes a Tny. 80. §-a megsértésére alapított.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte annak „megváltoztatását” és a közizgatási szerv utasítását arra, hogy a Tny. 80. § (1) bekezdésében írtak szerint öt évre visszamenőleg állapítsa meg és folyósítsa részére a magasabb összegű nyugellátást. Érvelése szerint a bíróság helytelenül értelmezte a Tny. 80. § (1) bekezdésének és a Pp. 339/B.§ (1) bekezdésének rendelkezéseit. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában.
A Kúria megállapította, hogy helytálló döntést hozott a munkaügyi bíróság amikor lényeges eljárási szabálysértés miatt – ami a perben nem volt orvosolható – a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és visszaadta az ügyet új eljárásra az alperesnek. Tévedett azonban a bíróság, amikor érdemében is vizsgálta a felperes kérelmét az eljárási szabályszegéstől függetlenül, ezért a Kúria az ítélet indokolásából a Tny. 80. § (1) bekezdésével és a Pp. 339/B. §-al kapcsolatos megállapításokat mellőzte, mivel az eljárási okból történő hatályon kívül helyezés mellett nincs helye egyben az ügy érdemében való állásfoglalásnak is. A Kúria a jogerős ítéletet –jogszabálysértés hiányában – a Pp. 275. § (1) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. december 9.
A Kúria Sajtótitkársága