Az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére irányuló eljárásban lehetőség van annak meghatározására, hogy az adózó adószám kiváltására köteles-e és ennek elmaradása esetén a megfelelő szankció alkalmazása jogszerű

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. március 13.

A Kúria határozatot hozott a Kfv. I. 35.662/2018/6. számú ügyben.
Rövid tényállás: a felperes kizárólagos tulajdonában áll egy balatoni ingatlan, melyet a felperes szálláshely szolgáltatás útján hasznosított. A felperes adószámmal nem rendelkezett, adóköteles tevékenységgel összefüggő bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. Az adóhatóság a felperesnél 2012-2015 évekre vonatkozóan egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a felperes terhére adóköteles tevékenység adószám hiányában történő folytatása miatt 80.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A határozatában kifejtette, hogy a megküldött bankszámla kivonatok közlemény rovatai alapján a gazdasági tevékenység tartalma egyértelműen meghatározható, a felperes ingatlanában turisztikai célból szolgáltatott vendégek részére szálláshelyet a nyári időszakban. Nem osztotta a felperesnek azt az érvelését, hogy bérleti jogviszony jött létre, illetve hogy az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés kereteit az adóhatóság túllépte volna.

A felperes keresete folytán eljárt első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Nem vitatta, hogy az általános forgalmi adó rendszerében az ingatlan bérbeadásnak minősül, amely az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja szerint fő szabályként adómentes szolgáltatás, azonban nézete szerint az adómentesség a 86. § (2) bekezdés a) pontja szerint az ingatlanok idegenforgalmi, turisztikai célú hasznosítására már nem terjed ki. Az adott tevékenység minősítését pedig a szolgáltatás jellegadó tartalma alapján kell elvégezni.

A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme alapján abban foglalt állást, hogy az Art. 87. § (1) bekezdés c./ pontjában szabályozott egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés keretén belül az adóhatóság minősíthette-e a felperesi tevékenységét, vagy ennek meghatározására kizárólag az adóbevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés során történhetett-e meg. A Kúria rámutatott arra, hogy az adóhatóság lényegében az Art. 14. § (1) bekezdésében írtak teljesítését ellenőrizte, de az ellenőrzés nem terjedt ki bevallásainak tartalmi vizsgálatára. Ugyanakkor ez nem zárja ki annak vizsgálatát, hogy az adózó tevékenysége gyakorlásához szükséges-e adószám kiváltása, vagyis bejelentési kötelezettségének eleget tett-e. A perbeli esetben ennek azért is volt kifejezett jelentősége, mert a törvényalkotó a magánszemélyeket ingatlan bérbeadás esetén mentesítette az adószám kiváltása alól, de bizonyos típusú ingatlanhasznosításra még erre vonatkozó választás esetén sem alkalmazható az adómentesség. Ebbe a körbe sorolandó az olyan bérbeadás, amely tartalma alapján kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának minősül. a Kúria megítélése szerint a tényállás a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján megfelelő mértékben tisztázható volt, a felperesi hirdetések, online felületen megjelenő reklámozások és a szolgáltatást igénybe vevők átutalási közleményei elegendőek voltak a tevékenység jellegének meghatározásához. A pihenési, nyaralási cél a hirdetések alapján egyértelműen rögzíthető, a Balaton közelsége, az ingatlant jellemző további pihenést, kikapcsolódást szolgáló egyéb szolgáltatások megjelenése (kerti grillező, napágyak, napernyő) nem hagynak kétséget afelől, hogy nem rövidebb időre szóló bérleti jogviszony, hanem szálláshely szolgáltatásnyújtás történt a felperes részéről.

Budapest, 2019. március 13.

A Kúria Sajtótitkársága