Kúria Kfv.V.35.698/2012/6
Az adóhatóság az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzést végzett a felperesi banknál, amelynek során vizsgálta a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését. A hitelintézetnek az állami kezességvállalással történő hitelezés teljes folyamatában a hatályos jogi szabályozás szerint kell eljárnia, ami vonatkozik a hitelkihelyezéskor a jogszabályi feltételek, előírások betartására, a kockázatvállalással kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére, a szerződésben foglaltak megvalósulásának ellenőrzésére /az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /Art./ 117.§ /3/ bekezdés, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény /Hpt./ 78.§-a, a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005.(I.12.)Korm. rendelet /Korm.r1.) 7.§ /4/ bekezdés/, mert csak az eredményezheti a kezesség beváltása iránti kérelem teljesítését. Helytállóan vizsgálta tehát az adóhatóság, hogy a felperes hitelkihelyezése jogszerű volt-e.
A Korm.r1. szerint az állam lakáscélú ingatlan építéséhez vállal készfizető kezességet /1.§/. Ténykérdés, hogy felperes akkor nyújtott lakóingatlan építési kölcsönt az adósoknak, amikor az általuk épített ingatlan X%-os készültségben volt. Az X%-os készültségi fokot tartalmazó törzslap adatainak valósággal nem egyezőségét a felperes nem bizonyította, és nem cáfolta meg azt az adatot sem, hogy a törzslap szerint az új családi ház bekerülési költsége: Y Ft.
Az elsőfokú bíróság és az adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy felperesnek a hitel kihelyezéskor a kérelmezők valósággal egyező körülményeit kell értékelnie, amely a konkrét esetben – a felperes saját adatai szerint – az volt, hogy nem az alapozási munkáktól kezdődően teljes egészében új, hanem már elkezdett és részlegesen megvalósított, azaz folyamatban lévő építkezéshez volt még szükség pénzre. A kölcsönszerződésben a felperes és az adósok is a kölcsön céljaként az építés finanszírozását a saját erő kiegészítéseként határozták meg.
A kölcsön építési célra került kihelyezésre, az ingatlan X%-os készültségben volt, és a Korm. r1. 1.§ /5/ bekezdés b.) pont meghatározza az építkezés maximális költségét, ezáltal okszerűen vizsgálta az adóhatóság a kölcsönösszeg nagyságát. A Korm. r1. 1.§ /5/ bekezdés b.) pontja építési költséget határoz meg, és nem forgalmi értéket, illetve nem hitelbiztosítéki értéket, ezért az adóhatóság helytállóan az építkezés adataival számolt. Az Art. 97.§ /5/ bekezdése értelmében bizonyítási eszköz az irat. Az adóhatóság jogszerűen hivatkozott a kölcsönszerződés megkötését megelőzően kiállított építési számlákra, amelyek igazolták az építkezés törzslap szerinti adatait.
A felperes nem vitatta, hogy az adósok lakásépítési kedvezményben is részesültek. A készültségi foknak megfelelő bekerülési érték, a lakásépítési kedvezmény és a kölcsön együttes összege meghaladta az ingatlan bekerülési költségét, és az állami kezességvállalással biztosítható építési költség legmagasabb összegét is.
Az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályok helyes értelmezésével állapította meg, hogy a felperes eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek, amelynek jogszerű következménye volt – az alperesnek az építkezés túlfinanszírozására alapított, helytálló döntése alapján – a kérelme elutasítása.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. január 16.
A Kúria Sajtótitkársága