Tájékoztató a Kúria Bfv.I.773/2018. számú jelentős ügyben 2018. szeptember 18-án hozott határozatáról: A törvényszék katonai tanácsa a rendőrtiszt terheltet bűnösnek mondta ki alárendelt megsértésének vétségében [Btk. 449. § (1) bekezdés], ezért megrovásban részesítette. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállás lényege szerint a vádbeli időben a rendőrkapitányság vezetőjeként szolgálatot teljesítő terhelt a sértett szolgálati elöljárója volt. A terhelt a vádbeli napon magánbeszélgetést folytatott a tanúval, és ennek során a sértettet munkakörének ellátásával kapcsolatban „vadbaromnak, vadállatnak” nevezte, aki „ész nélkül parancsolgat”, és ezek a kifejezések alkalmasak voltak a sértett becsületének csorbítására.
A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból felülvizsgálati indítványt.
Indokai szerint tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megállapították. A Btk. indokolása szerint „az alárendelt más előtt történő megsértése azt jelenti, hogy az elöljárón és az érintett alárendelten kívül még egy személy jelen van, aki viszont bárki lehet, akár az elkövető alárendeltje, más katonatársa vagy polgári személy is”. Megítélése szerint ebből az következik, hogy ha az elkövetési magatartás nem feltűnően durva, nem kizárólag az alárendelt jelenléte, hanem a vele való közlés is szükséges.
Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria hozzon a törvénynek megfelelő határozatot és a terheltet az 1998. évi XIX. törvény 6. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel mentse fel.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartotta.
Álláspontja szerint valamely személy emberi méltóságában történő megsértése csak úgy képzelhető el, hogy a sértett az ezt megvalósító cselekményt észleli, elszenvedi, azonban a terhelt és a tanú magánbeszélgetésénél a sértett nem volt jelen, az ott elhangzottakról csak hónapokkal később értesült, a védő által helyesen idézett miniszteri indokolásból pedig az következik, hogy a cselekmény elkövetésekor a sértettnek jelen kell lennie. A másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a szolgálati tekintély megsértése kapcsán kialakult bírói gyakorlatot, mert a sértett emberi méltósága és a szolgálati tekintély között lényeges különbség van; az emberi méltóság elválaszthatatlanul kötődik az érintett személyhez, míg a szolgálati tekintély valóban sérthető úgy is, hogy a sértéssel érintett elöljáró a cselekmény megvalósításakor nincs jelen.
Mivel a sértett a nyomozás során akként nyilatkozott, miszerint nem szeretné, ha emiatt eljárás lenne a terhelttel szemben, a cselekmény magánindítvány hiányában becsületsértésként sem büntethető.
A másodfokon eljárt ítélőtábla katonai tanácsa a terhelt által a magánbeszélgetés során használt kifejezéseket sértő, de alapvetően kritikai megjegyzésként értékelte. Kifejtette, hogy a bűncselekmény első fordulata szerinti elkövetési magatartás megvalósulásához ugyan az szükséges, hogy az elöljárón és az alárendelten kívül még egy személy jelen legyen, azonban a Katonai Büntetőjogi Döntvénytárban a 108. sorszám alatt felvett eseti döntésre támaszkodva szükségesnek látta a büntetőjogi védelmet az alárendelt megsértése esetére is kiterjeszteni. Ezt azzal indokolta, hogy az alárendelt az ilyen típusú elkövetési magatartással szemben védtelen, és a munkakörének ellátásával összefüggő, emberi méltóságát sértő, degradáló, értékítélet közvetve a katonai fegyelemre is kihatással lehet. Erre tekintettel a szolgálati tekintély megsértése bűncselekményhez hasonlóan az alárendelt megsértésének vétségét a sértett személy távollétében elhangzott kifejezés miatt is megállapíthatónak találta.
E tényállásra figyelemmel – ami a Be. 559. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó és a 650. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel a felülvizsgálati indítványban nem is támadható – a felülvizsgálati indítvány megalapozott.
Az alárendelt megsértése vétségének a Btk. 449. § (1) bekezdésében szabályozott alapesete szerint az, aki alárendeltjét emberi méltóságában más előtt vagy feltűnően durván megsérti, elköveti az alárendelt megsértésének vétségét.
Ahogy azt az ítélőtábla katonai tanácsa helytállóan megállapította, a terhelt kijelentései a sértettre sértőek voltak ugyan, de a cselekmény második fordulata szerinti feltűnően durva elkövetést nem alapozzák meg. E kijelentések kétségkívül nem helyénvalóak, azonban az érintett szakmai tevékenységével kapcsolatban elhangzott véleménynek tekinthetők.
Nem osztotta azonban a másodfokú bíróság azon álláspontját a Kúria, amely szerint a szolgálati tekintély megsértésénél követett gyakorlat átvétele indokolt az alárendelt megsértésének megítélése kapcsán. A szolgálati tekintély megsértése nem csupán a sértett személyére vonatkoztatott becsületsértés, hanem ennél több, az elöljáró, a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg jogállását, a függelmi viszonyokat támadja. Az elöljáró tekintetében a törvény ezt azzal is kiemeli, hogy a felsorolt többi személyhez képest nem kívánja meg a tényleges szolgálatteljesítés közbeni elkövetést.
A fellebbviteli főügyészség által hivatkozott és az ítélőtábla által követett, KBJD 108. szám alatt közzétett eseti döntés lényege szerint a terhelt a szolgálati elöljáróját annak távollétében fenyegette meg tettlegességgel, aki erről a fenyegetésről követlenül nem szerzett tudomást. Sértő tartalmú kijelentéseit az izgató tartalmú [1961. évi V. törvény 127. § (1) és (2) bekezdés] kijelentéseivel egy időben, azokkal szoros összefüggésben tette meg, ezért az elöljárói tekintély megsértése beleolvadt a nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntettébe (Legf.Bír.Katf.III.039/1972.).
A Kúria álláspontja szerint azonban nem lehet ebből az eseti döntésből olyan következtetést levonni, hogy a szolgálati tekintély megsértésénél követett az a gyakorlat, amely szerint a tekintélysértéssel érintett katonának nem kell jelen lennie a kifejezések elhangzásakor, irányadó az alárendelt megsértése kapcsán is.
A sértett emberi méltósága nem azonosítható a szolgálati tekintélyével; ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is utalt, az emberi méltóság elválaszthatatlanul kötődik az érintett személyhez, míg a szolgálati tekintély valóban sérthető úgy is, hogy a sértéssel érintett elöljáró a cselekmény megvalósításakor nincs jelen.
Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat megváltoztatva a terheltet az alárendelt megsértése vétségének vádja alól a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja és 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján – mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
Budapest, 2018. október 17.
A Kúria Sajtótitkársága