(Kfv. V. 35.038/2012/7. sz.)
Az ajándéksorsolás nem szerencsejáték, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) hatálya alá tartozó olyan játéknak minősül, amely bejelentési kötelezettség teljesítése mellett szervezhető. Ajándéksorsolás tekintetében csak az Szjtv. 23.§ (2) bekezdésében meghatározottakat lehet alkalmazni.
Az állami adóhatóság ajándéksorsolás esetén a bejelentésében foglaltakat csak abban a körben vizsgálhatja, hogy az megfelel-e az ajándéksorsolás törvényi definíciójának, a lebonyolítás kapcsán pedig a bejelentésben foglaltak szerinti játék lefolytatását ellenőrizheti. A szervező által kialakított részvételi feltételeket az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005.(X.21.) PM rendelet (Vhr.) 74.§ (2) bekezdése értelmében csak a szervező módosíthatja, erre nem terjed ki a hatóság jogköre.
Az Szjtv. 11.§ (10) bekezdése értelmében a játékosok részére meghirdetett, de a (8)-(9) bekezdésekben foglaltaktól eltérően bármely okból részükre át nem adott vagy nyeremények céljára fel nem használt nyeremények értékét vagy összegét a nyereményalap felhasználására vonatkozó határidő lejártát, illetve a játék megszűnését követő hónap 20. napjáig a szervezőnek játékadó címén be kell vallania, és be kell fizetnie. A felperes ezért köteles lett volna a játékosok számára meghirdetett, de mindegy milyen okból részükre át nem adott nyeremények értékét játékadó címén megfizetni. Mulasztás esetén a játékadó fizetési kötelezettség megállapítása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339.§ (2) bekezdés g) pontja értelmében a bíróság „a közigazgatási határozatot megváltoztathatja, ha az adó, vagy illetékkötelezettség megállapításáról, vagy külön jogszabály szerint ezzel egy tekintet alá eső más fizetési kötelezettségről és az ezekhez kapcsolódó egyéb befizetésekről rendelkezik”. E jogszabályi rendelkezés nem szűkíti le a megváltoztatási jogkört az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. törvény (Art.) hatálya alá tartozó adóügyekben hozott adófizetési kötelezettséget megállapító döntésekre.
Az Szjtv. 7/A.§ (1) bekezdése szerint az állami adóhatóság szerencsejáték ügyben – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szerint jár el azzal, hogy újrafelvételi eljárásnak, valamint fizetési kedvezmény engedélyezésének nincs helye. A bírság végrehajtására az Art. szabályai az irányadók azzal, hogy fizetési halasztásnak, részletfizetés engedélyezésének, valamint méltányosság alapján mérséklésnek, illetve elengedésnek nincs helye. Az Szjtv. 7/A.§ (2) bekezdése kizárja a fellebbezési jogorvoslatot a perrel érintett közigazgatási ügyben.
A játékadó megfizetésre kötelező határozatra tehát nem az Art., hanem az Szjtv. és a Vhr. szerencsejáték üggyel kapcsolatos rendelkezései az irányadók, amelyek az Art.-hez képest kogensek, speciálisak. Az állami adóhatóság szerencsejáték ügyben nem az Art. hatálya alá tartozó, és nem az Art. szabályai szerinti adóellenőrzést illetve hatósági eljárást folytat, és nem állapít meg adókülönbözetet illetve adóhiányt sem. Az állami adóhatóság szerencsejáték ügyben az Szjtv., a Vhr. és a Ket. szabályai alapján dönt a játékadó megfizetésre kötelezés tárgyában, és nem másodfokú jogerős adóhatósági határozatban, hanem egyfokú eljárásban, szerencsejáték ügyben hozott közigazgatási határozatban kötelez játékadó fizetésre. A másodfokú bíróság, ezért tévesen állapította meg, hogy az adóhatóság a perbeli esetben Art. hatálya alá tartozó adójogi jogviszony kapcsán adóügyben folytatott le eljárást és a felek között adójogi jogviszony jött létre, amely adóhatározat meghozatalával fejeződött be. Arra azonban helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a szerencsejáték ügyben meghozott játékadó megállapításával kapcsolatos döntés esetén is van a bíróságnak megváltoztatási jogköre, és arra is, hogy a közigazgatási per olyan elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amely ellen közigazgatási úton nem volt helye fellebbezésnek, ezért az elsőfokú bíróság a Pp.340.§ (2) bekezdésének megfelelően biztosított ítéletének rendelkező részében a felperes számára fellebbezési jogot. (Kfv. V. 35.038/2012/7. sz.)
Budapest. 2013. március 14.
A Kúria Sajtótitkársága