Kfv.III.35.771/2014
A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének vizsgálata végelszámolás alatt álló társaság tagja által végzett hitel- tőke konverzió esetén.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával kötelezte a felperest adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Álláspontja szerint a felperes tagja által nyújtott tagi kölcsön apportként történő rendelkezésre bocsátása végleges pénzeszköz átadásnak minősül, és a vizsgált időszakban rendkívüli bevételként számolandó el.
A másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta, érvelése szerint a támadott határozat jogszerű. A jegyzett tőke megemelése nem minősült rendeltetésszerű gyakorlásnak, annak kizárólagos célja a társasági adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése és az adófizetési kötelezettség minimalizálása volt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban többek között megállapította, miszerint a hitel-tőke konverzió – figyelemmel az eset összes egyedileg felmerülő körülményeire – ténylegesen nem a felperes működését szolgálta, annak célja a felperesnek nyújtott tagi kölcsön ellenérték nélkül történő elengedése volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása során a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Kifejtette, a rendeltetésszerű joggyakorlás nem jelentheti azt, hogy az adózó köteles mindig a legnagyobb adófizetési kötelezettséggel járó megoldást választani. Azonban az adózó adóoptimalizálásra vonatkozó magatartása csak akkor jogszerű, ha nem valósít meg a jogalkotói szándékkal ellentétes adóelkerülést, vagyis nem ütközik a rendeltetésellenes joggyakorlás követelményébe. Az ügyben releváns körülmények értékelése alapján helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, miszerint a végrehajtott konverzió sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.
Budapest, 2015. március 31.
A Kúria Sajtótitkársága