Kfv.V.35.048/2014.
Az elsőfokú hatóság) a felperesnél 2011. évre általános forgalmi adó /áfa/ és társasági adó /tao/ adónemekre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként meghozott határozatával a felperes terhére társasági adó adónemben - adóhiánynak minősülő - adókülönbözetet állapított meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú adóhatóság kijavított határozatát helybenhagyta. Döntését a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 1.§ /1/ bekezdése, 20.§ /1/ bekezdés e) pontja, 29/D.§ /11/ bekezdése, 6. számú mellékletének E) fejezete, a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény /a továbbiakban: Ksz.tv./ 2.§ /1/ bekezdés b) pontja, 6 § /1/ a) pontja alapján hozta meg.
Indokolása szerint az adózó a főtevékenységének megfelelően műszaki-kutatás fejlesztési tevékenységet végzett a vizsgált időszakban, saját alkalmazottak, illetve alvállalkozók igénybevételével, amelynek során a bevétele jelentős részben támogatási szerződés alapján kapott támogatásból, illetőleg a közhasznú tevékenységéhez kapcsolódó belföldi értékesítésből, valamint vállalkozási tevékenység árbevételéből keletkezett.
A tao ellenőrzése körében megállapítást nyert, hogy a felperes, mint szolgáltató határozatlan időre szóló közhasznúsági megállapodást kötött, amelyben a megrendelő a Tao tv. 6. számú mellékletének E) fejezetére hivatkozással „tudományos tevékenység, kutatás”, mint közhasznú tevékenység folyamatos ellátását rendelte meg a felperesnél.
Megállapítást nyert az is, hogy a felperes, mint kedvezményezett támogatási szerződést kötött egy meghatározott projekt elszámolható költségeinek - vissza nem térítendő támogatás formájában történő - finanszírozására.
Az alperes megállapította, hogy felperes a projekt keretében megvalósítandó egyes részfeladatokat a megrendelő és különböző cégek, mint alvállalkozók bevonásával végezte /végeztette/ el, illetőleg vállalkozói /megbízotti/ minőségben maga is kutatás-, fejlesztési szerződéseket kötött különböző cégekkel a projekt kutatási programján belüli, egyes konkrét kutatási-, fejlesztési feladatok ellátására.
A felperes a megrendelő partnerei részére nyújtott kutatás-, fejlesztési szolgáltatásokat a Tao tv. 6. számú mellékletének E) fejezetében szabályozott kedvezményezett tevékenységnek minősítette. Az adózó a közhasznú kutatási tevékenységét konkrét gazdasági társaságok megrendelésére, és a velük megkötött szerződések alapján végezte, árbevétele is az általuk utalt ellenértékből keletkezett, ezért az adóhatóság szerint a nyújtott szolgáltatások nem tartoznak a Tao tv. 6. számú mellékletének E) fejezetében szabályozott kedvezményezett tevékenységi körbe, adóköteles vállalkozási tevékenységnek minősülnek, amelyre figyelemmel tao adónemben a vizsgált időszakban adókülönbözet keletkezett a terhére.
A bizonyított tényállás alapján megállapítást nyert, hogy az adózó a különböző gazdasági társaságok részére nyújtott kutatás-, fejlesztési tevékenységet nem a közhasznúsági megállapodás alapján, hanem ezen gazdasági társaságokkal kötött egyedi kutatás-, fejlesztési szerződések alapján végezte. Az elsőfokú hatóság helytállóan járt el tehát akkor, amikor a különböző gazdasági társaságokkal kötött kutatás-, fejlesztési szerződések alapján nyújtott adózói szolgáltatásokat a Tao tv. 6. számú mellékletének E) fejezetében szabályozott kedvezményezett tevékenysége körén kívül eső, adóköteles vállalkozási tevékenységnek minősítette.
A felperes keresetében az adóhatározatok megváltoztatását és fizetési kötelezettsége törlését, illetve azok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta (egyebek mellett) a szerződések adóhatóság általi értelmezését, az alkalmazott jogszabályokkal történt ütköztetésüket követő téves minősítésüket, és az alkalmazott jogkövetkezmények jogszerűségét.
Kifejtette, hogy a Tao tv. a nem cél szerinti tevékenységből, azaz a vállalkozói tevékenységből származó és minden más, nem cél szerinti tevékenységből származó, de közhasznúnak minősülő tevékenység jövedelme utáni adókötelezettségeket, adómentességeket és adókedvezményeket állapítja meg. A Tao tv. 6. sz. mellékletének E) pontja a nem cél szerinti tevékenységből, hanem egyéb közhasznú tevékenységből származó bevétel utáni adómentességet szabályoz. A nonprofit szervezet ilyen esetben olyan közhasznú tevékenységet végez, amely nem része a cél szerinti tevékenységének, azaz az alapító okiratában felsorolt tevékenységének. Ezen adómentesség azonban csak egy további lehetőség a nonprofit szervezetek működésének támogatására. A nonprofit szervezetek cél szerinti tevékenységéből származó jövedelmének tao adókötelezettség vonzata fel sem merülhet.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság jogszerű határozatot hozott, így a kereset nem volt teljesíthető.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 339.§-ába ütközik az ítélet, mert az elsőfokú bíróságnak a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül kellett volna helyeznie. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját (többek között), miszerint a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak a cél szerinti közhasznú tevékenységből származó bevétele adómentes. A vállalkozások részére nyújtott tevékenysége is a megbízóval kötött szerződése alapján történt, ezért teljesültek az adómentesség törvényi feltételei. Állította, hogy a vállalkozásoknak nem független, a közhasznú tevékenységén kívüli munkákat végzett, hanem az ítéleti tényállásban is szerepelő, a projekt keretében nyújtott szolgáltatásokat, ezért az ebből származó bevételei adómentesek voltak. Az alperes a kedvezményezett tevékenység értelmezését jogszabályi felhatalmazás nélkül leszűkítette.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 5.§ /1/ bekezdése értelmében ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a /2/ bekezdésben meghatározott kivételekkel - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Ket. 72.§ /1/ bekezdése szerint a határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell a rendelkező részben da) pont: a hatóság döntését, ea) pont: a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, ef) pont: azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta.
A Kúria megállapította, az első-, és másodfokú adóhatóság akként alkalmazta a Tao tv. és a Ksz.tv. megjelölt törvényhelyeit, és úgy döntött jogkövetkezményekről, hogy a tényállásából hiányoztak azok az elemek, amelyek nélkül a rendelkezése jogszerűségét nem lehet érdemben elbírálni.
Az adóhatóság nem határozta meg konkrétan a felperes tevékenységét, nem ismertek sem a megállapodások, sem a szerződések tartalma, és az sem, hogy milyen munkát és milyen tartalmú szerződésekkel végeztette illetve végezte „a projekt keretében a Miskolci Egyetem és különböző cégek, mint alvállalkozók bevonásával, illetőleg vállalkozói (megbízotti) minőségben maga is” (másodfokú határozat 7. oldal).
Az alperes által kutatás-, fejlesztési szolgáltatásnak nevezett felperesi tevékenység konkrét megvalósulása, teljesítésének szerződéses láncolata, hálózata a határozatokból hiányzik, amelyből következően nem állapítható meg, hogy az adóhatóság milyen konkrét tényállásra és megfelelő jogszabályokat alkalmazott-e, illetve, hogy helyes volt-e a jogértelmezése illetve annak következményeként jogszerűek-e a jogkövetkezményei (azaz mit, mivel, miért és miként vetett össze).
A felperes alappal vitatta a szerződések adóhatóság általi értelmezését, ugyanis konkrétumok hiányában, a tényállás elemeinek ismerete nélkül a megállapításoknak a ténybeli alapja hiányzik. Teljes körű, a valósággal egyező és bizonyított tényállás nélkül meghozott döntés jogszerűsége nem bírálható el, az adóhatóság eljárási jogszabálysértése az ügy mikénti elbírálására kihatott és a bírósági eljárás folyamán nem volt pótolható. A felülvizsgálati kérelem további kérdései a határozatok konkrét tényállásának hiányában időelőttinek minősültek.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet, továbbá az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárásban az adóhatóságnak a Ket. 72.§-ában foglaltaknak megfelelően kell meghoznia határozatát, a tényállásban a megállapodásokat és szerződéseket a lényeges adattartalmakkal kell rögzítenie, a felperesi tevékenység konkrét megvalósulása, teljesítésének szerződéses láncolata, hálózata a határozatából megállapíthatónak kell lennie, amely szolgálhat alapjául a jogalkalmazásnak.
Budapest, 2015. január 13.
A Kúria Sajtótitkársága