I. A törvényszék a 2014. február 10. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki az I. terheltet felbujtóként, a II. rendű terheltet tettesként elkövetett emberölés bűntettében, s velük szemben büntetést szabott ki, míg a III. rendű terheltet felmentette.
A tényállás lényege szerint: az I. rendű terhelt érdekellentétbe került a sértettel, ezért elhatározta, megöleti őt. Kijelentette a II. rendű terheltnek, hogy „ki kell nyírni”, „meg kell halnia”. Az I. rendű terhelt felbujtására 1996. november 1. napján a II. rendű terhelt utcán lőfegyverrel hátulról fejen lőtte a gépkocsijába beszállni igyekvő sértettet, aki perceken belül a helyszínen életét veszítette.
A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla nyilvános ülést tűzött ki, majd a 2014. október 2. napján tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Az ítélőtábla indokai szerint:
- a törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy az ügyész a vádiratában már jelezte, hogy az I. rendű terhelt és társai ellen egy másik emberölési ügyben nyomozás van folyamatban;
- az ügyész a 2014. szeptember 2. napján kelt vádiratával vádat emelt egy másik sértett 1998. július 2-i utcai robbantás útján történt megölése kapcsán az I. rendű terhelt ellen tettesként és az ott II. rendű (a jelen ügyben I. rendű) terhelt ellen felbujtóként elkövetett emberölés bűntette miatt;
- e másik ügy a törvényszék előtt folyamatban van;
- a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette a 3/2013. BJE számú büntető jogegységi határozat II.6. pontja értelmében törvényi egység (összefoglalt bűncselekmény), s ha az ítélőtábla érdemi határozatot hozna, az újabb büntetőeljárást - a 6/2009. BJE számú büntető jogegységi határozat III.3.c. pontja alapján - ítélt dolog címén meg kellene szüntetni;
- az elsőfokú bíróság a Be. 351. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabályt sértett, amikor a két ügyet nem egyesítette, márpedig előzetes kérdés [Be. 188. § (1) bekezdés d) pont] gyanánt lehetősége lett volna az eljárás felfüggesztésére [Be. 266. § (1) bekezdés a) pont, 309. § (1) bekezdés] a nyomozás befejezéséig;
- az elsőfokú bíróság ennek figyelmen kívül hagyását nem indokolva, az indokolási kötelezettségét teljes körűen megsértette [Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pont], így az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan;
- a megismételt eljárásban a két ügyet egyesíteni kell.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt terjesztett elő az ítélőtábla hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító végzése ellen.
A jogorvoslati indítvány alapvető indokai szerint:
- az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta a 3/2013. BJE számú büntető jogegységi határozat II.6. pontjának 2. bekezdésében foglaltakat, miszerint a korábbi Btk. 166. §-a (2) bekezdésének f) pontja alá tartozó összefoglalt bűncselekmény megállapítására csak tettesi (társtettesi) magatartással megvalósult részcselekmények (emberölések) esetén kerülhet sor;
- a két ügyben a tettesek személye nem azonos, ebből következően az I. rendű terhelt terhére a részesként történő elkövetés járulékos jellege folytán a több emberen elkövetett emberölés bűntettének felbujtóként való elkövetése akkor sem lenne megállapítható, ha a később benyújtott vádirat alapján megindult büntetőügy jelen ügyhöz történő egyesítésére kerülne sor;
- a másik büntetőeljárás előzetes kérdésként, ekként felfüggesztésre okot adó körülményként nem értékelhető, és nem tekinthető a felfüggesztés, illetve az egyesítés elmaradása az ügydöntő határozat indokolása hiányának sem;
- az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése – bár érdemi döntést nem hozott az ügyben és az eljárást sem fejezte be jogerősen – alakilag jogerőre emelkedett, mivel ellene fellebbezésnek helye nincs.
III. A Kúria a 2014. december 4. napján nyilvános ülésen meghozott végzésével elutasította a törvényesség érdekében előterjesztett jogorvoslati indítványt.
1. A Be. 431. §-a szerint a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak három konjunktív feltétele, hogy a bíróság határozata törvénysértő, jogerős és más jogorvoslattal nem támadható. A Kúria mindenekelőtt azt a feltételt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése jogerős határozatnak tekintendő-e, illetve ún. jogerőre képes határozat-e.
2. A Kúria előkérdésnek tekintette annak tisztázását, hogy a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító határozat ellen van-e helye rendes jogorvoslatnak, azaz fellebbezésnek vagy nincs. A válasz nemleges. Ez a végzés nem zárja le az eljárást, nem ügydöntő határozat, a Be. 367/A. §-ának (1) bekezdése alapján ellene fellebbezésnek helye nincs.
3. Alapvető kérdés annak tisztázása, hogy a hatályon kívül helyező, és új eljárásra utasító végzés ún. jogerőképes határozat-e, tehát jogerőre emelkedhet-e vagy sem. E kérdés megválaszolása érdekében a Kúria áttekintette a hazai jogtudomány képviselőinek álláspontját.
4. Mindezek előre bocsátása után vizsgálta a Kúria a jogerős határozat fogalmát a Be. szabályrendszerében. A Be. csak az ítélet, illetve az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről rendelkezik (588. §), következetlenül keverve az egymást átfedő fogalmakat. Tény ugyanakkor, hogy a Be. nem csupán az ügydöntő határozatok jogerejét ismeri [pl. a tárgyalás előkészítése során hozott nem ügydöntő határozat, 276. § (3) bek.]. A „jogerős határozat” kifejezést tehát a nem ügydöntő határozatokkal összefüggésben az adott törvényhelyeken alkalmazza a törvény. Ezekről pedig kivétel nélkül megállapítható, hogy rendes jogorvoslattal – azaz fellebbezéssel – támadható végzésekről van szó. Másként fogalmazva: a jogerőre képességet a Be. mind az ügydöntő, mind pedig a nem ügydöntő határozatokkal összefüggésben kizárólag a rendes jogorvoslattal megtámadható határozatok körében ismeri, illetve biztosítja. Más határozatokkal összefüggésben a „jogerős határozat” kifejezést egyáltalán nem használja.
5. További kérdésként vizsgálta a Kúria a jogerő tartalmát. A büntetőeljárás során hozott határozatok kötőereje és jogereje között különbséget kell tenni. A kötőerő csak azt a hatóságot köti, amely a határozatot hozta. Azt jelenti, hogy a bíróság, illetve a hatóság a határozatától később nem térhet el, azt nem vonhatja vissza, és nem helyezheti hatályon kívül. Ez az egyszerű kötőerő például akkor is fennáll, ha például az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezéssel megtámadható, és fellebbezést be is jelentettek.
A jogerő a határozat minősített kötőereje. Azt jelenti, hogy a határozathoz nemcsak a döntést hozó hatóságnak, hanem más hatóságoknak és a magánszemélyeknek is igazodniuk kell.
A határozat tulajdonságait tekintve a jogerő alaki és anyagi jogerő lehet.
Az alaki jogerő a határozatnak az a tulajdonsága, hogy további jogorvoslattal nem támadható meg, és a határozat végrehajthatóvá válik. Az anyagi jogerő az alakilag jogerős határozatnak az a tulajdonsága, hogy a határozatban elbírált konkrét életviszony (cselekmény) végérvényesen elbírált, ítélt dolog, "res iudicata". A büntetőeljárásban csak a bíróság határozatának van jogereje, a nyomozó hatóság és az ügyész határozata nem jár jogerőhatással.
A bírósági határozatok közül elsősorban az ítélet - illetve tágabban az ügydöntő határozat - tulajdonsága az, hogy jogerőre képes. A Be. az ítéletnek (ügydöntő határozatnak) az alaki jogerejéhez fűződő legfontosabb hatását, az ítélet megtámadhatatlanságát nem tekinti abszolútnak. Az ítélet jogerőre emelkedése után csak a rendes jogorvoslattal való megtámadás lehetősége kizárt. Az ítéletnek a jogerőre emelkedése utáni végrehajthatóságát azonban a rendkívüli perorvoslattal való megtámadás lehetősége nem érinti.
6. Törvényességi jogorvoslatot jogerős bírósági határozat ellen lehet bejelenteni. Amíg felülvizsgálatnak csak jogerős ügydöntő határozat ellen van helye (416. § (1) bek.], addig a törvényességi jogorvoslat bármely fellebbezéssel támadható és jogerőre emelkedett bírósági határozat ellen irányulhat. (HVGORAC Büntetőeljárás jog kommentárja, szerkesztő: Belegi József 1684. o) Az idézett kommentárban a Be. XIX. Fejezetét (Jogorvoslat a törvényesség érdekében) a Kúria tanácselnöke gondozza. Imént idézett megállapítása a Kúria egységes álláspontját tükrözi függetlenül attól, hogy utóbb – amint arra a nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője helyesen mutatott rá – ezzel ellentétes megállapításokat is tesz.
A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy amennyiben a Be. szerint az adott határozat ellen van helye rendes jogorvoslatnak, akkor az egyúttal alaki jogerőre is képes határozat. Ha nincs helye rendes jogorvoslatnak, akkor az jogerőre nem emelkedhet.
A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító határozata nem jogerőképes határozat, nem emelkedhet jogerőre, nem jogerős határozat. Amely határozat ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye, az ellen rendkívüli jogorvoslat sem vehető igénybe.
7. A Kúria a III. rendű terhelt védőjének a BH 2010.146. szám alatt közzétett jogesetre hivatkozását vizsgálta, de más helyzet folytán elvetette.
8. A Kúria a legfőbb ügyész jogorvoslatának elutasítása után nem vizsgálhatta és nem is állapíthatta meg, hogy a megtámadott határozat törvénysértő, miután a nem jogerős bírósági határozat esetén erre nincs törvényes lehetősége.
Budapest, 2015. január 7.
A Kúria Sajtótitkársága