Mfv.III.10.034/2014.
Az elsőfokú döntést helybenhagyó másodfokú társadalombiztosítási szerv határozata ellen benyújtott kereseti kérelmében a felperes kérte a társadalombiztosítási határozatok megváltoztatását és a terhességi gyermekágyi segély (tgyás) összegét az Ebtv. 42. § (3) bekezdés alapján a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszeresének harmincad része alapulvételével megállapítani. Álláspontja szerint az eljárt hatóságok tévesen alkalmazták az Ebtv. 42. § (3) bekezdését, mivel a jogosultság kezdő napján semmilyen jövedelemmel nem rendelkezett, munkabérben nem, csupán betegszabadságra járón távolléti díjban részesült. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, kiemelve, hogy a felperes esetében a terhességi gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 48. § (2)-(3) bekezdés alapján megállapítani nem lehetett, mivel a felperes 2011. január 1. napjától 2012. szeptember 16. napjáig terjedő időben legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel nem rendelkezett, így a tgyás összegét az Ebtv. 42. § (3) bekezdés és a Vhr. 26. § (1) bekezdés rendelkezései szerint kellett megállapítani.A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy az Ebtv. 48. § (2) bekezdés nem volt alkalmazható, mert a felperes az irányadó időszakon belül egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel nem rendelkezett, csupán táppénzben, tgyásban és gyedben részesült, így az alperes jogszerűen állapította meg a tgyás összegét az Ebtv. 42. § (3) bekezdés második mondata és a Vhr. 26. § (1) bekezdés alkalmazásával. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérve. Álláspontja szerint a bíróság az Ebtv. 42. § (2) bekezdés (2) és (3) bekezdésének, a 48. § (2) és (3) bekezdésének, valamint a Vhr. 31. § (1) és (7) bekezdésének téves alkalmazásával hozta meg ítéletét. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, kiemelve, hogy a felperes esetében a tgyás összegét az Ebtv. 42. § (3) bekezdés második mondata alkalmazásával a tényleges jövedelem figyelembe vételével kellett megállapítani. Peradat, hogy a felperes 2010. március 10. napjától állt egy ügyvédi iroda alkalmazásában. Munkaszerződésében 135.000 forint havi munkabér került megállapításra. Felperes 2010. március 8. napjáig a Tbj. 5. § (1)-(3) bekezdés szerinti biztosítással nem rendelkezett. A felperes 2011. január 3. napján keresőképtelen állományba került, így 15 munkanapra a foglalkoztatójától betegszabadság idejére járó távolléti díjban (65.000 forint), majd 2011. január 22. napjától táppénzben részesült. Az Ebtv. 42. § (2)-(3) bekezdése és a Vhr. 26. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a tgyás összege megállapításánál a tgyásra való jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet kell figyelembe venni. A felperes esetében a szerződés szerinti bruttó 135.000 forintos jövedelmet figyelembe venni nem lehetett, mivel az irányadó időszakban rendelkezett pénzbeli járulékalapot képező tényleges jövedelemmel, betegszabadságra járó távolléti díjjal, így a felperes esetében a tgyás összegét az Ebtv. 42. § (3) bekezdés második mondata alkalmazásával a kifizetett betegszabadságra járó távolléti díj összegének alapulvételével kellett megállapítani. A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével hozta meg döntését, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. január 5.
A Kúria Sajtótitkársága