I. A törvényszék a 2014. február 10. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével:
az I. rendű terheltet felbujtóként elkövetett emberölés bűntette miatt 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte;
a II. rendű terheltet emberölés bűntette miatt 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte;
a III. rendű terheltet felmentette az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól.
A tényállás lényege szerint: az I. rendű terhelt érdekellentétbe került a sértettel, ezért elhatározta, megöleti őt. Kijelentette a II. rendű terheltnek, hogy „ki kell nyírni”, „meg kell halnia”. Az I. rendű terhelt felbujtására 1996. november 1. napján a II. rendű terhelt utcán lőfegyverrel hátulról fejen lőtte a gépkocsijába beszállni igyekvő sértettet, aki perceken belül a helyszínen életét veszítette.
A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. október 2. napján tanácsülésen meghozott végzésével a Törvényszék elsőfokú ítéletét mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A hatályon kívül helyező végzés indokai szerint:
- az első fokon eljárt Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a főügyészség a 2013. február 27-én kelt NF.3208/2013/1-I. számú vádiratában már jelezte, hogy az I. rendű terhelt és társai ellen egy másik emberölési ügyben nyomozás van folyamatban;
- az ügyész a 2014. szeptember 2. napján kelt NF.8555/2012/554-I. számú vádiratával vádat emelt a sértett 1998. július 2-i utcai robbantás útján történt megölése kapcsán az I. rendű terhelt ellen felbujtóként elkövetett emberölés bűntette miatt;
- e másik ügy a Törvényszék előtt van folyamatban;
- a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette a 3/2013. BJE számú büntető jogegységi határozat II.6. pontja értelmében törvényi egység (összefoglalt bűncselekmény). Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő büntetőügy jogerős elbírálása esetén a törvényszéken indított újabb büntetőeljárást - a 6/2009. BJE számú büntető jogegységi határozat III.3.c. pontja alapján - ítélt dolog címén meg kellene szüntetni;
- az elsőfokú bíróság a Be. 351. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabályt sértett, amikor a két ügyet nem egyesítette, márpedig előzetes kérdés [Be. 188. § (1) bekezdés d) pont] gyanánt lehetősége lett volna az eljárás felfüggesztésére [Be. 266. § (1) bekezdés a) pont, 309. § (1) bekezdés] a nyomozás befejezéséig;
- az elsőfokú bíróság ennek figyelmen kívül hagyását nem indokolva, az indokolási kötelezettségét teljeskörűen megsértette [Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pont], így az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan;
- a megismételt eljárásban a két ügyet egyesíteni kell.
II. A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt terjesztett elő – a Be. 431. §-a alapján – az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító végzése ellen.
A jogorvoslati indítvány indokai szerint:
- a másodfokú bíróságként eljárt ítélőtábla figyelmen kívül hagyta a 3/2013. BJE számú büntető jogegységi határozat II.6. pontjának 2. bekezdésében foglaltakat, miszerint a korábbi Btk. 166. §-a (2) bekezdésének f) pontja alá tartozó összefoglalt bűncselekmény megállapítására csak tettesi (társtettesi) magatartással megvalósult részcselekmények (emberölések) esetén kerülhet sor;
- a részesség járulékos jellegéből következik, hogy a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, mint alapcselekmény megállapíthatóságának hiányában, az ehhez kapcsolódó részesség sem állapítható meg. Amennyiben tehát nincs olyan elkövető, akinek a terhére legalább két sértett megölése, vagy egy ember befejezett megölése és egy személy ölésének megkísérlése tettesként (közvetett tettesként, társtettesként) megállapítható volna, több ember sérelmére véghezvitt emberölés bűntettéhez (kísérletéhez) kapcsolódó részesi cselekményről akkor sem lehet szó, ha a több különállóan végrehajtott emberöléshez ugyanaz az elkövető nyújtott bűnsegédi támogatást vagy a több ember megölésére ugyanaz az elkövető bujtott fel;
- az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő ügyben az ügyészség az I. rendű terhelttel szemben egy sértett sérelmére felbujtóként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat, és az elsőfokú bíróság a váddal egyezően mondta ki bűnösségét;
- a főügyészség az elsőfokú ítélet meghozatalát (2014. február 10.) követően, 2014. szeptember 2. napján benyújtott vádiratában az I. rendű terheltet ismét felbujtóként (előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen és sok ember életét veszélyeztetve) elkövetett emberölés bűntettével vádolta meg;
- a két ügyben a tettesek személye nem azonos, tehát az ítélőtábla előtt folyamatban volt eljárásban nincs olyan elkövető, akinek a terhére legalább két sértett megölése, vagy annak megkísérlése lenne róható. Ebből következően az I. rendű terhelt terhére a részesként történő elkövetés járulékos jellege folytán a több emberen elkövetett emberölés bűntettének felbujtóként való elkövetése akkor sem lenne megállapítható, ha a később benyújtott vádirat alapján megindult büntetőügy jelen ügyhöz történő egyesítésére kerülne sor;
- az ítélőtábla hatályon kívül helyezésről hozott rendelkezése tehát a büntető anyagi jogi szabályok téves értelmezésén alapult;
- az alkalmazott eljárásjogi megoldás abban az esetben sem lenne helytálló, ha az ítélőtábla az anyagi jogi kérdésben megalapozottan foglalt volna állást. A másik büntetőeljárás előzetes kérdésként, ekként felfüggesztésre okot adó körülményként nem értékelhető, és nem tekinthető a felfüggesztés, illetve az egyesítés elmaradása az ügydöntő határozat indokolása hiányának sem;
- az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése – bár érdemi döntést nem hozott az ügyben és az eljárást sem fejezte be jogerősen – alakilag jogerőre emelkedett, mivel ellene fellebbezésnek helye nincs.
A legfőbb ügyész mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 436. §-a, valamint a 437. §-a alapján állapítsa meg, hogy a végzés hatályon kívül helyező rendelkezése törvénysértő.
III. Kúria az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot – nyilvános ülésen – elutasította.
Kifejtette, hogy a Be. 431. §-a szerint a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő és jogerős határozata ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.
Ennek megfelelően jogorvoslatnak három konjunktív feltétel egyidejű megvalósulása esetén van helye:
a) a bíróság törvénysértő határozata ellen
b) a bíróság jogerős határozata ellen
c) a bíróság más jogorvoslattal nem támadható (jogerős) határozata ellen
A határozat törvénysértő volta a rendkívüli jogorvoslat tartalmi feltétele, amelynek vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az eljárás lefolytatásának a törvény által megszabott formai feltételei fennállnak, tehát annak formailag nincs akadálya.
A rendkívüli jogorvoslat formai feltétele, hogy kizárólag jogerős és más jogorvoslattal nem támadható bírósági határozat ellen vehető igénybe.
A törvényi szabályozás tehát nem hagy kétséget a felől, hogy a jogorvoslat a bíróság nem minden határozatával szemben vehető igénybe, hanem csak a jogerőre képes és ténylegesen jogerőre emelkedett határozattal szemben (amennyiben az egyéb jogorvoslattal nem támadható).
A Kúria ezért mindenekelőtt a formai feltételeket vizsgálta. Ha ugyanis bármelyik formai feltétel hiányzik, az már önmagában akadályát képezi a jogorvoslat érdemi igénybe vételének.
E körben nélkülözhetetlenül szükséges tehát annak tisztázása és meghatározása, hogy a másodfokú bíróságnak az a határozata, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét (ügydöntő határozatát) hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, jogerős határozatnak tekintendő-e, illetve ún. jogerőre képes határozat-e.
A kérdés megválaszolása körében először azt tisztázta, hogy e hatályon kívül helyező határozat ellen van-e helye rendes jogorvoslatnak, azaz fellebbezésnek vagy nincs.
A válasz nemleges.
Ha a hatályon kívül helyező végzés nem zárja le az eljárást, hanem a másodfokú bíróság az eljárás továbbfolytatása végett visszaküldi az iratokat az első fokon eljárt bíróságnak, akkor ez a határozat nem ügydöntő határozat. Miután pedig a Be. 367/A. §-ának (1) bekezdése kizárólag a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen biztosít fellebbezési jogot, a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító nem ügydöntő határozata ellen további fellebbezésnek helye nincs.
További kérdésként vizsgálta a Kúria, hogy az utóbbi hatályon kívül helyező határozat ún. jogerőképes határozat-e, tehát jogerőre emelkedhet-e vagy sem.
Határozatában áttekintette az hazai jogtudomány képviselőinek álláspontját és a kialakult ítélkezési gyakorlatot.
Ennek alapján megállapította, hogy jogerő csak a bíróság határozataihoz fűződik és a bíróság határozatainak is csak egy része képes jogerőre.
A Be. csak az ítélet, illetve az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről rendelkezik (588. §), következetlenül keverve az egymást átfedő fogalmakat.
Tény ugyanakkor, hogy a Be. nem csupán az ügydöntő határozatok jogerejét ismeri. Az ilyen utóbbi – tehát jogerős nem ügydöntő – határozatok tekintetében azonban kivétel nélkül megállapítható, hogy rendes jogorvoslattal – azaz fellebbezéssel – támadható végzésekről van szó.
Másként fogalmazva: a jogerőre képességet a Be. mind az ügydöntő, mind pedig a nem ügydöntő határozatokkal összefüggésben kizárólag a rendes jogorvoslattal megtámadható határozatok körében ismeri, illetve biztosítja. Más határozatokkal összefüggésben a „jogerős határozat” kifejezést egyáltalán nem használja.
Amíg felülvizsgálatnak csak jogerős ügydöntő határozat ellen van helye (416. § (1) bek.], addig a törvényességi jogorvoslat bármely fellebbezéssel támadható és jogerőre emelkedett bírósági határozat ellen irányulhat.
Amennyiben a Be. szerint az adott határozat ellen van helye rendes jogorvoslatnak, akkor az egyúttal alaki jogerőre is képes határozat. Ha nincs helye rendes jogorvoslatnak, akkor az jogerőre nem emelkedhet.
A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító határozata nem jogerőképes határozat, nem emelkedhet jogerőre, nem jogerős határozat.
A törvény azonban a jogorvoslatot nem minden bírósági határozat, hanem csak a jogerős bírósági határozat ellen teszi lehetővé. Kétségtelenül azért, mert amely határozat ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye, az ellen rendkívüli jogorvoslat sem vehető igénybe.
A legfőbb ügyész nem jogerős határozat ellen kezdeményezte a jogorvoslatot, ezért annak alapján a jogorvoslati indítvány érveinek érdemi megvizsgálására nem kerülhetett sor.
Budapest, 2014. december 4.
A Kúria Sajtótitkársága